Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Az avar kori padmalyos temetkezésről. Szempontok a kárpát-medencei padmalyos temetkezések értékeléséhez

LŐRINCZY GÁBOR - STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL Lőrinczy Gábor - Straub Péter AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL. SZEMPONTOK A KÁRPÁT-MEDENCEI PADMALYOS TEMETKEZÉSEK ÉRTÉKELÉSÉHEZ* A népvándorlás kor népeire jellemző hagyományok egyik régészeti módszerekkel vizsgálható rétegét a temetkezéssel kapcsolatos szokások, rítuselemek alkotják. Ennek az összetett problémakörnek egyik, egyre részletesebben megfigyelt és dokumentált eleme az elhunytnak készített sírgödrök formája. Az általános aknasírtól eltérő egyik különleges, ugyanakkor egyre növekvő számban dokumentált sírforma a padmalyos temetkezés, amelynek lényege, hogy a téglalap alakú sírgödör egyik hosszoldalába üreget, ún. padmalyt vájtak, többnyire a halott számára. Az avar kori padmalyos temetkezések kutatástörténete E sajátos sírformát — a magyar szakirodalomban először — Kada Elek ismerte fel és írta le a gátéri 193. sír (Kada 1906, 207-208.) ismertetése kapcsán. Kissé ellentmondásos leírásában a sír oldalába vájt üreg nevét — a Duna-Tisza közén használatos kifejezéssel (Balassa 1989, 31.) — pandaly alakban említi. A gátéri temetőben feltárt három lovassír tekinthető — mai ismereteink alapján — a sírforma első előkerülésének. Az ezt követő évtizedekben számos temetőben kerültek elő padmalyos temetkezések, de az ásatok többnyire nem ismerték fel a sírgödör szerkezetét. Üdítő kivételnek számít Móra Ferenc, aki 1928-ban a szeged-kundombi 284. sír, majd egy évvel később a 286. sír lapjára írta fel, hogy a feltárt sír padmalyos temetkezés volt. Saját ásatási tapasztalataira támaszkodva fogalmazta meg tehát a következő rövid mondatot: „különbséget kell tenni a padkás és az irodalomban többször feljegyzett padmalyos sír között" (Móra 1932, 56.).

1 Csallány Dezső a kora avar kori fülkesírok értelmezése kapcsán említette Piano Carpininek a mongolok temetkezéséről szóló híradását (Csallány 1939,133.).

2 Carpini idézett leírása valóban fülkékről beszél, azonban a sír oldalába vájt fülkékről, tehát valójában nem a fülkesírokhoz, hanem a padmalyos sírokhoz szolgál jó párhuzamnak. Ezt követően mégis Csallány Dezső volt az, aki Móra Ferenc ásatási feljegyzéseire, a Szasszer János által feltárt mokrini temető dokumentációjára, valamint a Régészeti Kézikönyvre

3 támaszkodhatva végre különbséget tett a fülkesír és a padmalyos temetkezés között, és az utóbbit a fülkesír egyik változataként értékelte (Csallány 1956, 49-50.) .

4 Miután a padmalyos sír végre elnyerte helyét a sírformák tipológiai rendszerében, egyre több közlemény kezdte említeni előfordulását. Ilyen à leithaprodersdorfi temetőrészlet két — az ásatási napló tanúsága szerint — pádrnah/os sírjának ismertetése (Mitscha-Märheim 1957, 35.), a mokrini temetőben előkerült fülke és padmalyos temetkezések említése (Kovrig-Korek 1960, 268.), a bizonytalan Növi Sad-i (Dimitrijevic-Kovacevic-Vinski 1962, 53-54.), valamint a vágsellyei padmalyos temetkezések (Cilinská 1973) előkerüléséről szóló híradás. A 70-es évekig az avar temetőkben mégis csak ritkán megfigyelt sírformával részletesen először Török Gyula foglalkozott a kerepesi sírok kapcsán. Több szempontból is különbséget tett a padmalyos és a fülkesírok között, mivel azok leletanyagukban, tájolásukban, illetve kronológiailag és területi elhelyezkedésüket tekintve is eltérést mutattak (Török 1973, 123-132.). Röviddel a kerepesi sírok ismertetését követően a Dunántúlról gyors egymásutánban két temetőből közöltek padmalyos temetkezéseket: elsőként a gyönk-vásártéri — a 267. sír mellett az ásató további két kirabolt temetkezésről tételezte fel a padmalyos kialakí277