Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Lovag Zsuzsa: Augsburgi ötvösművek erdélyi templomokban
LOVAG ZSUZSA AUGSBURGI ÖTVÖSMŰVEK ERDÉLYI TEMPLOMOKBAN A csíkszenttamási kehely talpán és áttört kosarán a domborított, nagy levelek közt 3-3 mezőben a kínszenvedés eszközeit ábrázolta a mester, szára az úrmutatóéhoz hasonlóan körte alakú. Hitelesítő jegyeik szerint mindkét csíki darab 1695-1700 között készült. 13 Saler két cibóriumával találkoztunk még az összeírás során, egyik a brassói belvárosi plébánia, másik a fogarasi ferences kolostor tulajdona. Minden szempontból átlagos, kereskedelmi célra készült példányai a 18. század eleji augsburgi ötvösségnek. Díszítésük a domborított szalag- és növényi ornamentika mellett a kínszenvedés eszközeinek ábrázolására szorítkozik. Ugyanakkor magas technikai színvonalon kivitelezett darabok, a mester bőségesen élt az ezüst és az aranyozott, a sima és a poncolt, ill. rácsozott felületek, a magasan domborított és laposan vésett növényi ornamentika váltakoztatásában rejlő hatással. Az újonnan aranyozott, hitelesítő jegye szerint 1712-15 között készült brassói cibórium invenciózusabb, kagylókeretes kartusokkal is gazdagított díszítésében a talpon és a fedélen is megjelennek a kínszenvedés eszközei, áttört kosarán pedig három rátett, klasszikus szépségű angyalfejet is elhelyezett a mester. Hullámos talpperemén látható a hitelesítő- és mesterjegy. 14 (6-7. ábra) A fogarasi cibórium jóval egyszerűbb, talpát és fedelét csupán magasan domborított levélsáv díszíti, a kínszenvedés eszközei három gyöngysoros keretelésű ovális mezőben az áttört kosáron jelennek meg. Fedelének makk alakú gombjára utólag, a 19. században forrasztották fel a keresztet. (8. ábra) Jegyei alapján a brassóinál korábban, a 17. század utolsó éveiben készült. 15 Leltározási munkánk során eddig összesen 24 Augsburgból származó ötvöstárgyat írtunk össze a gyulafehérvári egyházmegyében, a fenti kettőn kívül a többi mester általában egy-egy tárggyal szerepel. Találtunk olyan mesterjegyeket is, amelyeket Seling monográfiája sem tartalmaz, illetve olyan tárgyakat, amelyeken a mesterjegy kitörött vagy olvashatatlanná kopott. Az augsburgi tárgyak behozatala a 17. század közepétől nagyjából egy évszázadon keresztül történt, azután a bécsi ötvösművek veszik át a helyüket. A mikeszászai úrmutató donációs feliratán kívül nem találtunk közvetlen utalást sem a megrendelőkre, sem a behozatal módjára. Takáts Sándor a 17. század második feléből közöl — elsősorban a Nádasdy és Wesselényi családra vonatkozó — levéltári adatokat, amelyekből kiderül, hogy igen nagy mennyiségű színezüstöt ill. „öreg ezüstnemút" szállítottak királyi engedéllyel vámmentesen Augsburgba, hogy azokból új tárgyakat készíttessenek. 16 Bár az uralkodótól kért vámmentes „szabad útlevél" saját háztartásuk felszerelésére vonatkozott, hasonló úton kerülhettek az országba liturgikus tárgyak is. Érdemes összevetni a gyulafehérvári és a szombathelyi egyházmegyében végzett leltározás importra vonatkozó adatait. Mindkettő az egyhazrilegye teljes felmérését tartalmazza, a székesegyházi kincstáraktól az egykori kolostorokon át a városi és falusi plébániákig. Nagyjából azonos, 240 körüli a bejárt templomok száma is. Mindkét egyházmegyében a 17-18. századi importtárgyak túlnyomó része Augsburgból, ül. Bécsből származik. A gyulafehérváriban 24, a szombathelyiben 27 augsburgi és 62, ül. 78 bécsi ötvösművet írtunk össze. Időbeli megoszlásuk is hasonló, a bécsi tárgyak behozatala — egy-két kivételtől eltekintve — csak a 18. század elejétől indul, s a század közepétől teljesen kiszorítja augsburgi versenytársait. Váratlan és meglepő tapasztalat volt azonban az, hogy Erdélyben alig fordultak elő a királyi Magyarországról származó ötvösművek, s ugyanennyire hiányoztak nyugati egyházmegyénk templomaiból az évszázadok óta folyamatosan dolgozó, nagyhírű erdélyi műhelyek alkotásai. 265
