Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Langó Péter–Mende Balázs: Honfoglalás kori sírok Enesén

LANGÓ PÉTER - MENDE BALÁZS HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESEN keletre, Tét határában egy — még a 19. század során Ebenhöch által felgyújtott — sodrott bronz nyakperec jelzi a 10-11. század során itt élt közösséget.

18 Téttől északra, Gyomorén Friedrich Károly számtartó kertjében egy lószerszámmal eltemetett 30-35 éves nő sírja feküdt (Börzsönyi 1912; Fettich-Nemeskéri 1943, 50.; Szőke 1954, 128-129.; Lipták 1951, 232.), míg Gyomorétól keletre a Kajárpéc-Gyűr lelőhelyen talált fegyveres férfisír átalakított szerelékkel ellátott szálfegyvere egy, a kalandozásokban is részt vállaló közösség szálláshelyére enged következtetni (Kovács 1992; Kovács 1994-1995, 164-167.). A következő ismert lelőhely Kajárpéctől keletre, Sokrópátkán volt (Tomka 2000a, 19.), attól délre Csikvánd és Gyarmat község között egy kavicsbánya területén (Gazdák-erdeje) 1936-ban egy lovas fegyveres férfisír jelzi egy másik, a hadakozásokban szintén részt vállaló közösség temetőjét (Szőke 1954, 128.).

19 Enesétől keletre feküdt a már a 10. századot követően regionális központtá vált Győr. A terület jelentőségét nagyban meghatározhatta a Rába-torkolat stratégiailag kiváló helyzete (Lovas 1941, 20.; Szőke 1959; Tomka 1994; Tomka 1996; Bóna 1998, 29.; Tomka 2000a, 4-11.). A terület központi részét már viszonylag korán megerősítették. A mai város területén több temető is előkerült: az egyik a Szeszgyár (Homokgödrök) területéről, ahol a szórványleletek és a kis kiterjedésű leletmentések alapján egy nagyobb köznépi temető maradványait sikerült rekonstruálni (Takács-Paszternák 2000). E lelőhelytől mintegy 800 méterre feküdt egy kisebb, 10. századi közösség temetkezőhelye, melynek sírjai a Téglavető-dűlőben előkerült nagy kiterjedésű avar temető területére estek (Börzsönyi 1903; Börzsönyi 1905; Fettich-Nemeskéri 1943, 11^8.; Szőke 1954, 125.). A Győrtől nyugatabbra fekvő Pósdombon (Albeker 1969; Mesterházy 1970; Tomka 1996) és keletre, a Győrszentiván-Söprűshegyen megmentett (T. Szőnyi-Tomka 1985.) köznépi temetők is arra utalnak, hogy ez a terület már a 10. században is központi szerepet töltött be. Győrtől északra Nyúl-Öreghegy lelőhelyen 1912-1913 folyamán a feltárt 4 lovas sír egy olyan közösség tagjait jelzi, akik szerepet vállaltak az itáliai katonai vállalkozásokban, amire a Börzsönyi Arnold által megmentett sírokból előkerült milánói verésű Provence-i Hugo dénár utal (Börzsönyi 1915, 99; Fettich-Nemeskéri 1943, 50.; Szőke 1954,129.; Kovács 1989, 49.). A Nyúllal határos Écs község határából — a Tótdombról — egy lovas sír megmentett töredékei egy újabb, a 10. században ide települt közösség temetőjére utalnak (FÉK 33, No. 265.; Tomka 2000a, 19.). Écstől északkeletre, a mai Pannonhalmán (a korábbi Gyorszentmartonban) a Boldogasszony kápolna környékén már 1865-ben egy — a 10. század második felében biztosan létező — nagyobb kiterjedésű köznépi temető emlékei kerültek elő (Lovas 1936, 36-37.; FÉK 38, No. 355; Kovács 1994, 126.).

20 Kérdéses azonban, hogy a szomszédos Ravazdon, a Szent Vilibáld-dombról múzeumba került karoling szárnyas lándzsa a 10. századra keltezhető-e (Nagy 1913, 254.; FÉK 38, No. 356; Kovács 1978-1979, 100., 105.). Enese és a Mosoni-Duna között négy lelőhely ismert. Legtávolabb az Öttevényben talált lovas lószerszámos sír esik (Uzsoki 1962; Lipták 1962; Sótonyi 1962). Mosonszentmiklós lelőhelyen még a 19-20. század fordulóján rigolírozáskor találtak egy lovas férfisíit (Hampel 1907, 123.; Szőke 1954, 129.). Lébény határában a Kaszás dombon egy 130 sírós köznépi temetőt tárt fel Tomka Péter (Tomka 2000a, 20.; Tomka 2000b; Czigány 2000). A község belterületén lévő temetőből egy a 10. század második felére, all. századra keltezhető (Kovács 1994,132-138.) állatfejes karperec került elő.

21 Az általunk kutatott lelőhelytől nyugatra feküdt a Dőr-Kápolna-dűlőben feltárt, 10. századra keltezett sír (Szőke 1954, 129-130.)

22 Csornán, az Eperjes-dombon (Csatár) Paur Iván 6 sírról tudósított (Paur 1885), melyek a kutatás véleménye szerint 10. századiak voltak (Szőke 1954, 130-131.). Valószínűleg a lelőhelyen egy nagy kiterjedésű, a 10. században kezdődő, de a 11. században is használt köznépi temető 235