Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Kiss Gábor: A vasasszonyfai avar temető kettőssírjai. Adatok Tomka Péter gyűjtéséhez

KISS GABOR A VASASSZONYFAI AVAR TEMETŐ KETTŐSSÍRJAI Kiss Gábor A VASASSZONYFAI AVAR TEMETŐ KETTŐSSÍRJAI Adatok Tomka Péter gyűjtéséhez A nagyjából ezer sírósra tehető vasasszonyfai avar temető

1 a múlt század húszasharmincas éveiben nagy részben az agyagbányászásnak és az azt követő kincskeresésnek esett áldozatul. Hála azonban a korabeli leletmentő és a későbbi hitelesítő ásatásoknak, továbbá a hosszadalmas — sokszor detektív munkának is beillő — utánajárásoknak, ma már mintegy 500 megfigyelt sírral, illetve elkülöníthető síregyüttessel rendelkezünk Vas megye eddigi ismert legnagyobb avar temetőjéből. A sírmező temetkezési szokásaival kapcsolatban most annak kettőssírjait tekintjük át,

2 megvizsgálva azt, miként illeszkednek azok a Tomka Péter által — a Kárpát-medence egészére és azon belül ÉNy-Pannóniára — felvázolt idő- és térbeli rendszerbe.

3 A vasasszonyfai temetőből 7 kettőssírt ismerünk (90., 149., 185., 310., 347., 359., 432. sír). Ezek közül az első kettő (90. és 149. sír) a régi feltárásból származik, és csak rövid leírás maradt róluk, amelyek nem teszik lehetővé pontos típusba sorolásukat. Ráadásul a 90. sírnál a ritka rítus miatt (zsugorított váz + kinyújtóztatott váz) felmerül annak lehetősége is, hogy ebben az esetben mégsem igazi kettőssírral

4 (azaz egy időben egy gödörbe eltemetett két tetemmel), hanem inkább valamiféle után-temetéssel (vagy egyszerűen csak egymást érintő és más időben ásott külön sírgödrökkel) van dolgunk. Persze ezt már aligha tudjuk biztosan eldönteni! Mindenesetre ezt a sírt, bizonytalanságára és a keltező leletek hiányára való tekintettel, kizárjuk további vizsgálatból. Hasonló módon kell eljárnunk az újabb feltárásokon napvilágra került 398. sírral is, mivel itt csak a gödör méreteiből következtethetünk csak esetleg arra, hogy a teljesen feldúlt sírban, talán két gyermek nyugodhatott! A hitelesítő ásatásokon feltárt — és ezért megfelelően dokumentált — sírok közül összesen öt temetkezés (185., 310., 347., 359., 432. sír) ad módot a szóban forgó temetkezési szokás behatóbb vizsgálatára, annak ellenére, hogy a rablóásatások valamennyit megbolygatták. A kevés megfigyelhető koporsómaradvány ellenére azonban biztosan megállapíthatjuk, hogy a tetemeket minden esetben, egy koporsóban hantolták el. A temető kettőssírjait a halottak sírbeli helyzetét tekintve két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe az azonos tájolásban egymás mellé fektetett halottakat tartalmazó sírokat sorolhatjuk, amelyekben a temetkezés „főszereplője" minden esetben a bal oldalon feküdt, jobbján annak „mellékszereplőjével" (310., 347., 432. sír). Valószínűleg ugyanilyen lehetett a közelebbről nem ismert 149. sír is. A másik csoportba a fejtől-lábtól temetett sírokat oszthatjuk, amelyekben a „főszereplő" fekszik a jobb oldalon, balján az ellentétesen tájolt „mellékszereplővel" (185. és 359. sír). A két csoport között az azonosságot az jelenti, hogy a „mellékszereplőnek" a „főszereplő" mindig a bal keze felől esik. A jelek szerint tehát ebben az avar közösségben ez lehetett az általános szokás. A kárpát-medencei avar kaganátus nyugati részének, Dunától délre eső tájain (vagyis a Bécsi-medencéhez és a tágabb értelemben vett Kisalföldhöz tartozó területen) biztosan hasonló elrendezésű kettőssírok legnagyobb számban eddig a Táp-borbapusztai temetőből láttak napvilágot.

5 Kettős temetkezéseink időrendjéről nehezebb szólni, hiszen sírjaink kirabolt volta miatt nem tudjuk, hogy mit vittek el belőlük és azokból a feltárás idejére már milyen keltező értékű leletek hiányoztak. A sírok környezetét és a temetőre jellemző ékszerhasználatot is figyelembe véve temetkezéseink korszakolása súlyozva (!) nagyjából a következő lehet: 149 - SPA m., 185 - SPA ÜL, 31Í0 - SPA m., 347 - MA IL, 359 - MA WSPA

I., 432-MAH/SPAI. 219