Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Szarmata nemzetségjelek a Kárpát-medencében

ARRABONA 2006. 44 / 1. TANULMÁNYOK A fenti keltezés alapján az is bizonyos, hogy nem a legelső szarmata bevándorlók hozták magukkal a dunaharaszti lemezt (s a többi tamgás tárgyat), hiszen — mint azt a források elemzése mutatja

8 — ők legkésőbb 50-ben már mindenképpen az Alföldön tartózkodtak, vagy legalábbis egy részük már jelen volt. Az ellentmondás feloldható, ha arra gondolunk, hogy tömeges bevándorlásuk az I. század végén még folyhatott (vagy éppenséggel akkorra tehető — Vaday 1989, 134-136.). Sajnos a rendelkezésünkre álló többi tamgás tárgy pontos keltezése és eredetének meghatározása csak egyes esetekben lehetséges, máskor pedig — egyéb, velük együtt előforduló datáló tárgyak hiányában — nem. A kalocsai múzeumban őrzött, ismeretlen lelőhelyű tükörre karcolt jel pontos analógiája a keresi „tamga enciklopédia" kőlapjáról ismert, ami alapján csak annyit tudhatunk meg a keltezéséről, hogy római kori.

9 A Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került dunapentelei tükörcsüngőt — keleti analógiái alapján — valószínűleg a 2-3. században viselték (Istvánovits-Kulcsár 2003). A csongrád-határúti temető zománcos és alföldi típusú számszeríjfibulái alapján a 2. század végére - 3. század első felére keltezhető. Ami az orsógombra karcolt jeleket illeti, egyikük — a tamgának tartott ábrázolás — párhuzamát egy Kubán-vidéki tükörcsüngőn sikerült megtalálnunk (Dracsuk 1975, tabl. XVI: 38.). Ez a svasztikához közelálló jel azonban annyira általános (pl. a nyugat- és közép-európai néprajzi anyagban is előfordul — Dracsuk 1975, tabl. XX: 74-76.), hogy komolyabb következtetések levonására alkalmatlan. Ugyanez a helyzet a gyomai ötágú csillag alakú jellel, amely nem csak a már említett egyik olbiai oroszlánon található meg, hanem a középkori Krím és észak-kaukázusi néprajzi anyagban egyaránt fellelhető (Dracsuk 1975, tabl. XLVI: 130., XXX: 84-85., XXII: 44.). Hasonló párhuzamokat mutat a pontosan nem datálható nagyszénási orsógomb, amelynek tamgájához az egyik olbiai oroszlánon, a krími középkori leletek között és a nyugat- és közép-európai néprajzi anyagban leltünk közeli, de nem pontos párhuzamokat (Dracsuk 1975, tabl. LI: 78., XXX: 75-77., XX: 78.). Ez alapján nehéz eldönteni, hogy általános, kultúrához és korhoz nem köthető alakzatokról van-e szó, vagy pedig korszakról korszakra öröklődő, esetleg eredeti értelmét elveszített, de formájukban továbbélő jeleket kell bennük látnunk. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az alföldi szarmaták leletanyagából ismert vagy ahhoz köthető körből a tamgák viszonylag kis számban ugyan, de jól megfoghatóan, nagy területen szétszórva előfordulnak az egész korszak folyamán, de legalábbis a 3. századdal bezárólag. Főként a nőket jellemző tükrök és orsógombok ábrázolásaként ismerjük őket. Az egyetlen bizonyíthatóan férfi tulajdonában lévő tamgás tárgy a dunaharaszti darab. Ez egyben az egyetlen olyan Kárpát-medencei leletünk, amelyet konkrét korhoz és nemzetséghez tudunk kötni: az 1. századi aorsz vagy alán Farzoios király jeléről van szó, aki Olbiában veretett aranypénzt ugyanezzel a jellel. Fiának(?), Inismeosnak a tamgája megjelenik a porogi sír tárgyain. Utóbbinak a jelei az apa(?) tamgáit bővítik ki. A porogi temetkezést meggyőzően kötötték az ugyancsak pénzt verető Inismeos szarmata királyhoz (Szimonyenko-Lobaj 1991. 62-75.). A Farzoios-féle tamga Kárpát-medencei jelenlétét kétféleképpen magyarázhatjuk: 1. A bevándorló jazigok alán vagy aorsz törzsszövetséghez tartozását bizonyítja. 2. Valamiféle alán jelenlétre utal, méghozzá igen koraira. Mivel az auktorok a Kárpát-medencében a továbbiakban többször említik az alánokat, de az aorszok neve soha nem merül fel itt, ez közvetett bizonyítékot jelenthet arra a máig eldöntetlen kérdésre, hogy melyik törzshöz tartozott Farzoios. A dunaharaszti lemez alapján csak alán lehetett. 178