Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Szarmata nemzetségjelek a Kárpát-medencében
KTVÁNOVTTS ÉSZTER- KULCSÁ R VALE RIA _ S ZARMATA N EMZETSÉGJELEK A KÁRPÁT-MED ENCÉ B ENE Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria SZARMATA NEMZETSÉGJELEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Az iráni népeknél, így a szarmatáknál is széles körben elterjedt a tamga használata. A mongol-türk eredetű szó eredeti jelentése „bélyeg, jel". A tulajdont, nemzetségi vagy törzsi hovatartozás meghatározását szolgáló jelek, illetve jelrendszerek számos eurázsiai népnél előfordulnak, ismeretesek pl. a magyar néprajzi anyagban is. Egyes feltételezések szerint a tamgák — függetlenül attól a bonyolult és máig megoldatlan kérdéstől, hogy mi célt szolgáltak — az iráni népektől széles körben terjedtek el más etnikumok körében is, s hosszú ideig kimutatható a továbbélésük (Jänichen 1956, Lebedynsky 1998). Az alábbiakban a szarmata tamgák tárgykörére szorítkozunk, azon belül is elsősorban az alföldi jelekre. Itteni jelenlétük kutatása rendkívül fontos, hiszen e tamgák alapján esetleg nyomon követhető a szarmata vándorlás (vagy legalábbis egy hullámának) útvonala, pontosabb kronológiája, megállapítható a Kárpát-medencei szarmaták törzsi hovatartozása a hasonló tamgák sztyeppéi elterjedése alapján. A sztyeppéi szarmatáknál felbukkanó tamgáknak mára már kiterjedt irodalma van. 1 A Kárpát-medencei szarmaták kutatásában a kérdéssel csak érintőlegesen foglalkoztak, ami nem meglepő, figyelembe véve, hogy az Alföldön a tamgák csak rendkívül korlátozott számban fordulnak elő. A Kárpát-medencébe a Kr. u. 1. században bevándorló szarmaták korai lelethorizontjának egyik igen sajátos és unikális lelete a Dunaharasztiban előkerült leletegyüttes aranylemeze. Különleges jelentőségét az adja, hogy rajta egy tamga szerepel (1. ábra). Ez a jel jó támpontot nyújt a tárgy készítési idejének és származási helyének meghatározásához, ahogyan arra Vaday Andrea rámutatott (Vaday 1989, 134-136.). Mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, mit tudunk általában a szarmata tamgákról! Annyit mindenesetre előre kell bocsátanunk, hogy semmiként sem tekinthetjük a tamgákat dekorációnak, ahogy arra a hazai irodalomban utalást láttunk „...the tamga is not a typical motif of ornamentation in the Carpathian Basin." (Vaday-Medgyesi 1994, 87.) Hogy a tamgák szerepének meghatározása meglehetősen bizonytalan, azt jól illusztrálja, hogy ugyanakkor a Vaday Andrea - Medgyesi Pál szerzőpár szerint egyúttal „törzsi szimbólum" is, nem csak „díszítőmotívum", s keleten megkülönböztető szerepe van. Úgy vélik, hogy a Kárpát-medencében használata hamarosan feleslegessé válik, s az első generáció után eltűnik, (uo. és Vaday 1989, 134-136.) Valójában a tamgák használata máig vitatott kérdés, könyvtárnyi szakirodalmának értékelése nem feladatunk e helyen. A legáltalánosabban elterjedt nézetek szerint lehet nemzetségjegy, uralkodói vagy tulajdonjegy. A szkíta — és ennek megfelelően a korai szauromata —, majd egészen a Kr. u. 1. századig az egész szarmata kultúrkörből a tamgákat nem ismerjük. Ekkor viszont viszonylag széles körben elterjedtek: elsősorban a Bosporusi Királysággal szomszédos területeken a barbároknál és a bosporusi királyok körében, illetve a görög gyarmatvárosokban és az általuk ellenőrzött területen, de előfordulnak a Don középső és alsó folyásánál, a Krímben, DNy-Ukrajna területén. Hiányoznak viszont a Volga és Ural völgyében (Jacenko 2001, 31.). Kérdés, hogy a Horezmben és Ferganában már korábban használatban lévő jelekkel van-e valamiféle kapcsolata az európai szarmaták körében ismerteknek és ha igen, akkor hogyan jutott el hozzájuk. Általánosan elterjedt nézet, hogy az alánok Közép-Ázsiából vándoroltak be az európai sztyeppére. A tamgák használatának szokása pedig messze keletről — Belsővagy Közép-Ázsiából, sőt baktriai közvetítéssel esetleg Indiából (Nickel 1973, 167.) — érkezett az Észak-Pontus-vidékre, egyes feltételezések szerint az alán törzs (ek) beván175
