Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Garam Éva: Virágos palmetták és félpalmetták

GARAM ÉVA VIRÁGOS PALMETTÁK ÉS FÉLPALMETTÁK avar emlékanyagban különbözően, eltérő módon jelenik meg. Az aprólékosan kidolgozott, vésett, szétbomló levelű virágzó palmetta poncolt háttérrel ezüst szíjvégen tűnik fel először (Kiskőrös-Vágóhíd IX. sír), majd — eltekintve a tabi bújtató karcolatától — öntött bronz övdíszeken válik általánossá. A félpalmettával először aranytárgyon találkozunk avar kori lelet együttesekben, majd ismert több aranyedény füldíszeként és csak később válik bronz övdíszek díszítőelemévé. Kérdés, hogy a bizánci jellegzetességű félpalmetta és a szasszanida kultúrkörben általános poncolt hátterű virágzó palmetta a Kárpát-medence késő avar kori ötvösművészetében ötvöződve virágzott-e ki? Ennek a feltevésnek ellentmondhat a keleti ezüstedények több mesterien készített darabja. Egy 7-8. század elejére keltezhető szogd eredetű füles kancsón mindkét palmetta dísz látható, szétbomló levelű virágos, poncolt hátterű vésett palmetta a nyakon és a talpon és plasztikus, díszítetlen (Darkevic 1976, 23-24., Tabl. 10) hátterű félpalmetta a korsó keskeny oldalain. A korsó a Perm vidéki Malceva-i kincsből származik, több 613-629/30-ra keltezett bizánci tállal együtt (Marsak 1986, 56., Taf. 5556). A korsón, Marsak szerint régebbi és újabb stíluselemek együtt láthatók, fejlődésük bizonyos stádiumában. A bemutatott avar kori példák azt bizonyítják, hogy a keleti fejlődéshez és stílusötvöződéshez hasonló folyamat játszódhatott le a Kárpát-medencében is, ahol egy kultúrkörön, nevezetesen az avar művészeten belül megragadható a poncolt hátterű leveles- és a félpalmetta 7. század végi megjelenése; majd terjedése és használata végigkísérhető a 8. század folyamán vésett, öntött, áttört és az avarkor végére általánossá váló sekélyen vésett, poncolt hátterű változatban. Ebbe a folyamatba helyezendő el az adai tálka füldíszítése is. A tálka, díszítésével együtt, véleményem szerint az eddig általánosan elfogadott keltezéssel ellentétben korábbi, mint a 8. század legvége - 9. század eleje. A tálka az adai későavar kori, a 8-9. század fordulójára keltezhető, Gajáry-i típusú öntött véreteket és feltűnően széles talpú kengyelt is tartalmazó lószerszámos sírlelet legrégibb darabja, a 8. század első felében készülhetett, azaz készülési ideje nem azonos a földbe kerülés időpontjával. JEGYZET A dolgozat Az adai sírlelet c, Bálint Csanáddal közösen megjelentetendő tanulmány általam 1997ben elkészített részének egyik fejezete. Az 1997-es kézirat — amely előreláthatólag a Bálint Csanád szerkesztette Varia Archaeologica Hungarica sorozat egyik, kötetszámmal meg nem nevezett jövendőbeli kötetében német nyelven fog megjelenni — az elkészülte óta napvilágot látott hasonló témájú cikkek, tanulmányok eredményeinek ismeretében időszerűségéből ugyan veszített, de mivel a fentebbi fejezet gondolatmenete és eredménye a hasonlóság ellenére is más, mint Szőke Béla Miklós Egy avar kori indavirág (ZM 10 (2001) 103-140.) c. cikkéé, úgy gondolom, megérdemli az avar korral foglalkozó, magyarul értő kutatók figyelmét. A szóban forgó fejezetet az 1997-es eredeti szöveg minimális, csak legszükségesebb változtatásaival adom közre. Jelen tanulmány ábrái a nagyszentmiklósi kincs és a késő avar kori ötvösművészet kapcsolatának illusztrálására, részletes elemzés és tételes képaláírás nélkül megjelentek a nagyszentmiklósi kincs budapesti kiállításának szerző szerkesztette katalógusában (Az avarok aranya. A nagyszentmiklósi kincs. Budapest 2002, 20. és 31. kép). 157