Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

István Fórizs–Adrien Pásztor–Géza Nagy–Mária Tóth: üveganyag újrafelhasználása az avar és szarmata kori üveggyöngyök mikroszöveti és (geo)kémiai vizsgálata tükrében

FORIZS-PÁSZTOR-NAGY-TÓTH ÜVEGANYAG ÚJRAFELHASZNÁLÁSA AZ AVAR ÉS SZARMATA ... gyöngyleleteink közül a Madaras-halmok 5 szarmata kori temető kék gyöngyleleteiben fordult elő, valamint kisebb mennyiségben a Szegvár-Oromdűlő sírmező szarmata kori kék üveggyöngyeiben. A jelentős antimont tartalmazó A fázis eredetileg akkor készülhetett, amikor a Római Birodalom még állt, így az vagy szarmata vagy római eredetű lehetett (esetleg egyéb, de római korú). A tárgy milyenségét tekintve lehetett üveggyöngy is, hiszen az avarok előszeretettel hordták a szarmata korban készült üveggyöngyöket is (Fórizs et al. 2001). Lehet, hogy sérült volt az üveggyöngy, mert ebben az esetben logikusnak tűnik a törtüveg újrafeldolgozása. Szegvár-Oromdűlő-53 számú, szarmata kori vörös színű opak üveggyöngy Az SzO-53 jelzésű üveggyöngy szarmata temetkezésből származik. Mikroszöveti képét a 6. ábra mutatja, ahol jól látszik, hogy két fázisból áll. A két fázis kémiai összetétele csak az ón és az antimon esetében mutat jelentősebb eltérést (1. táblá­zat) . A szarmata korban Európában még használták az antimont, amit a kereskedők a Római Birodalomból szállítottak, de már egyre erőteljesebben terjedt az ón hasz­nálata. A két fém hasonló kémiai tulajdonságokat mutat, így helyettesíthetik egy­mást. Hogy mikor, melyiket használták, nem a kémiai tulajdonságuk határozta meg, hanem a gazdasági-kereskedelmi környezet. Az olcsóbb ón ugyanis fokozatosan fel­váltotta a drágább antimont. A két fázis alapüvegét tekintve mindkettő mezopotámiai típusú, ami nem volt jel­lemző a Római Birodalomban, hiszen ott a római típusút készítették. így feltételezhet­jük, hogy sem az A, sem a B fázis nem készült római üvegkészítő műhelyben. A szar­maták körében, és tágabb környezetben a Kárpát-medencétől keletre és délkeletre lévő európai és részben ázsiai területeken jellemző volt a mezopotámiai üvegtípus (ez koronként és területenként változott). Mivel a szarmata üvegkészítésre nem voltjel­lemző az ón használata, ezért feltehetően a B fázis üvege az eddigiek alapján valahol a Kárpát-medencétől keletre, délkeletre készülhetett. Mivel ez utóbbi terület üvegle­leteinek kémiai összetételére csak szórványosan találhatók adatok, ezért pontosabb megállapítást nem tehetünk. ÖSSZEFOGLALÁS Az avar és szarmata kori üveggyöngyök műszeres analitikai vizsgálatakor talál­tunk olyan üveggyöngyöket, amelyek mikroszövete és kémiai összetétele egyértel­műen mutatja, hogy a gyöngyöt két eltérő üvegből készítették. A szöveti bélyegekből rekonstruálható a készítés módja: a két különböző kémiai összetételű üveget porítot­tak, jól összekeverték, majd annyira melegítették föl, hogy az üveganyag eljusson a képlékeny tartományba, ekkor ugyanis a parányi üvegszemcsék formázhatok és egy­máshoz tapadnak anélkül, hogy egymással összekeverednének, tehát nem érték el az olvadáspontot. Ez az eljárás jól ismert az opak üveg készítésénél. A két avar és egy szarmata üveggyöngy példája azt mutatja, hogy ezen két-fázisú üvegeknek legalább az egyik összetevője olyan kémiai összetételt mutat, amely nem jellemző az adott temető és kor leletanyagára, más üvegkészítő kultúrkörből szárma­zik. Ez lehet azonos területről, de korábbi korból származó üvegtárgy, ami feltehe­tően sérült vagy törött volt, de származhatott a Kárpát-medencén kívüli területekről is közel azonos vagy korábbi korokból törtüvegként, ül. nem kizárt az a lehetőség sem, hogy importált üveg volt, amely utóbbira jó példa a 8. századi viking üvegkészí­tő hely, Lhus (ma Svédország déli részén, Callmer-Henderson 1991). 145

Next

/
Thumbnails
Contents