Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)
Tanulmányok - Szvoboda Dománszky Gabriella: Kisfaludy Károly az első magyar romantikus festő
SZVOBODA DOMANSZKY GABRELLA KISFAI.UDY KAROLY AZ ELSŐ MAGYAR ROMANT IKUS FESTŐ Pesten Kisfaludy barátokra talált, és a sokat emlegetett irodalmárok mellett képzőművészekkel is kapcsolatba került. Pesten ekkoriban néhány bevándorolt külföldi festő és 3-4 idegen eredetű művészdinasztia látta el a művészi szükségleteket. Mindezek a mesterek Kultsár István újságíró-irodalmár és Karács Ferenc rézmetsző körébe tartoztak, akik körül egy familiáris hangulatú baráti kör alakult ki az értelmiség, a művészvilág jeleseiből. Ide tartozott Virág Benedek a költő, Ferency István a szobrász, Pethe Ferenc mezőgazdász, Trattner János Tamás nyomdász és könyvkereskedő stb. A források utalnak rá, hogy jól ismerték egymást, személyes kapcsolatuk is volt, gyakran összejártak Kulcsár házában, aki Schöfftékkel szemben lakott. A festőcsaládok egyik legjelentősebbje a német eredetű Schöfft (Schoefft), három generációs dinasztia, akikről a máig meglevő „Képíró" utcát elnevezték. Kisfaludy Schöfft Józsefet (Pest, 1776-1850) foglalkoztatta is az Auroránál. Egy másik hasonló család a morva származású, ugyancsak legalább három generációs Pesky. Pesky (II.) József (1800-as é. eleje-1855) a második generációból, szinte az egész országot telefestette oltárképekkel. O a pesti biedermeier egyik legeredetibb tehetsége, Kazinczy is nagyra becsülte, Toldy Ferenc a barátja volt, és Kisfaludynak is dolgozott. Végül ő készítette el Toldy Ferenc rendelésére Kisfaludy arcképét, a mester halotti maszkja alapján.36 A portré ma az MTA Képtárában van, és Szabó Júlia szerint feltehetőleg ez volt az a kép, amelynek kifüggesztését az Akadémia 1833-ban, Kazinczyé mellett elsőként elrendelte.^^ E körből kerültek ki barátai, törekvéseinek támogatói is. Kisfaludy immár komoly művészeti tapasztalatokkal felvértezve hazatért, és ekkor új utakat keresett a képzőművészetben. Ekkor mint sikeres színpadi szerző debütált a korábban „bundás indulatokkal" megírt Tatárok Magyarországon c. darabbal Székesfehérváron, és képzőművészeti elképzeléseihez kétségtelenül impulzusokat adott drámaírói munkássága. Ekkor már „Bátyja erős patriotizmusát egészen átvette, ...a patrotizmus, nem pedig költői dicsvágy tette költővé."^s Nemzeties törekvéseiben - az újabb kutatások szerint - megerősítette a bécsi festészetben bontakozó osztrák patriotizmus is. Mint ismeretes, darabjának pesti sikere után sorra alkotta drámáit a nemzeti történelem tárgyában, de a Tatárok... bécsi bukása és Kazinczy bírálata után ráébredt, hogy sikereit elsősorban művei politikai tartalmának, nem pedig kvalitásainak köszönheti. Talán ennek következménye, hogy bár mint költő és drámaíró már az 1810-es évek elejétől gyakorlatot szerzett a nemzeti história megjelenítésében, képi ábrázolással még soká nem próbálkozott. De hát a siker! Pesten a korona hazahozatala óta mindent áthatott a nemzeti lelkesedés, aki érvényesülni akart, erre kellett figyelnie. E közérzületre a Habsburg udvar is érzékenyen reagált, I. Ferenc 1820-as látogatásakor Pesten is bemutatták az udvar előtt a Tatárok-at, amit aktualizáltak a király számára, és ezt „nagy taps fogadta". A király is megmutatta milyen tisztelettel viseltetik a magyar nemzet iránt, teljes „nemzeti magyar öltözetben, kalpagosan, övesen, palástul vetett mentében" jelent meg, ezáltal serkentést adott mind a nyelv, mind az öltözet viselésére, „...a' midőn az Uraságok is mind fényes Nemzeti öltözetekben diszeskedtek, 's a' Felséges Uralkodót mind jöttében mind mentében ezernyi ezer Éljen a' Magyar Király! köszöntések tisztelték. "^9 Ám a képzőművészetben a populáris „magyarizmus" megragadása igen nehéz, mert végül is ki tudja, hogyan is lehet azt vizuálisan bemutatoi? Kisfaludynak ehhez először is ténybeli történeti tudását kellett fejlesztenie, és a kutatás egyöntetű véleménye szerint ezt szolgálta Fessier Ignác Aurél szerencsés pillanatban megjelent kiadványa, a számos kiadást megért kézikönyv. 75
