Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)
Tanulmányok - Tóth László: Válogatás a győri lapokban közölt írásokból Kisfaludy Károly szobrának 1892-es avatásakor
TÓTH LÁSZLÓ VÁLOGATÁS GYQ RI LAPOKBAN KÖZÖLT ÍRÁSOKBÓL... fába szökkent; árnyában meghúzódhatott a magyar társadalmi és poHtikai élet. És az irodalom volt az, melynek hatása alatt a nemzeti élet erejét kifejthette, szárnyait kibonthatta. Az útmutatókat követték az új gigászok, a kik búbánatos dallal ébresztették a nemzet elernyedt öntudatát, tettre serkentették a tétlenül heverő kart; óriások, kik merész röptű fantáziájukkal visszaszállnak a multak dicsőségéhez írva a nemzet históriáját drámák szakaszaiba, miközben szemük a sasok biztos pillantásával volt előre szegezve. A nagyok méltó utódjai, kik irodalmunkról levetkőzték az idegen ízlés zománcát: magyar nemzetivé tették a lírát, mely merész röptű dalban zúg végig a harcmezőn, nemzetivé a magyar elbeszélő költészetet, olyan hajtásokkal gyarapítva azt, a minőkkel csak kevés idegen nemzet dicsekedhetik! Kisfaludy Károly volt a kezdeményező, követi Vörösmarty és viharos idők cikázó villámai között tűnik fel egy fényes meteor: Petőfi, majd nemzetünk halhatatlan emlékű büszkesége: Arany, koronázza a pantheont. Irodalom és nemzet elválhatatlanok egymástól. (...) A magyar nemzet ezt az intelmet megértette és elértette, mert nemzeti irodalom híján nincsen nemzeti, társadalmi és politikai élet! Az a fél évszázadot meghaladó idő, mely Kisfaludy halála óta lezajlott, a nemzeti és társadalmi élet megújhodása. A forrongás korszakát hazafias ideálokért való lelkesedés váltotta fel, mely megteremte a szabadságot ezen kiváltságaival. Ez a mi kis társadalmunk is az utolsó évtizedek lefolyása alatt vetkőzte le az idegen ízt, s emelte diadalra nemzeti nyelvünket a helyi sajtóban és a nemzeti színügyet most immár újra restaurált színházunkban. A közönség... felbuzdulása rendezte a »Vaterland« autodaféját,ii e város közönsége zárta el színházunk kapuit a német múzsa inváziója elől. Mikor a magyar vígjáték megteremtőjének ünnepét üljük emlékezetét megszenteljük s dicsőítjük őt hunyó porában, örömmel konstatáljuk azt, hogy a szülővármegye közönsége elértette azt az intenciót, mely Kisfaludy Károlyt lelkesítette..." (Ünnepünk. GyK 1892. okt. 2. 1-2.) 7. Francsics Norbert,'^^ a bencés főgimnázium igazgatója, Győr országgyűlési képviselője mondta a szobornál a leleplezéskor: „A jelen század első tizedeiben közállapotaink általában a hanyatlás, a pangás tüneteit tárják elénk; kivételt a közéletnek csak egy ága képez, az irodalomé, melynek számra bár csekély, de lelkesedett mívelői nemes odaadással fáradoznak a veszélyeztetett nemzetiség megmentése érdekében. (...) Az ébresztés, a hatás nemes munkájában kitűnő része volt azon férfiúnak, a kinek ünneplésére itt megjelentünk. Ünnepelni a jeleseket: meghajtás az erény s érdem előtt. Nemzet, mely ünnepelni tud, jelesekre mindenkor érdemes; s boldog a férfiú, kit ünnepelhetünk, a kinek erény és érdem való nagyságot biztosít. Kisfaludy Károlyunk e boldogok egyike. Hazafias erényei, irodalmi érdemei emelték őt a nagyság azon magaslatára, melyre most tisztelettel tekint fel nemzete. Lelkének legnemesebb eszményképe: hazája volt, hőn lángolni: nemzetéért tudott. 129
