Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Válogatás a győri lapokban közölt írásokból Kisfaludy Károly szobrának 1892-es avatásakor

TÓTH LÁSZLÓ VÁLOGATÁS GYORí LAPOKBAN KÖZÖLT IRi\SQKBOL... re, mint majdnem kizárólag emlegetett vígjáték költészete. Szellemének szembetűnő sajátossága bizonyos művészi egyetemesség, mely fejletlenségében is legalább oly erős bizonja'téka genialitásának, mint jó megfigyelő és eleven alakító tehetsége s ügyesen alkalmazott Kotzebue-tanulmányai. Nem a legnagyobbak közül való, de szellemének ezzel az irányával a legnagyobbakra emlékeztet. Festett, tanított és írt. A korában vajúdó új irodalmi elméletei mesterét, a tanítót és kritikust, inkább tanítványainak lelkes emlékezéseiből és rajok gyakorolt hatásából ismerjük, mint irataiból; de éppen a visszaemlékezések és a hatás mesteri jelentőségben első rangúnak mutatják. Mint festő, kivált legújabban előkerült s a Kisfaludy-társaság birtokába jutott képeinek tanúsága szerint, tisztesen megállta helyét kora bécsi festő iskolájának színvonalán s a magyar képírás megírandó történetében is helyet és nevet kér. A költészetnek pedig a vígjátékon kívül, hány ágában kezdő és úttörő! Az a komoly, költői drámában is, mely Shakespearere mutat. Elégiáiban a magyar hazafias lírának utánna majdnem negyedszázadig zengő hangját ő pendíti meg. A művészi népdalban első kísérleteket tesz. A műballada új formájának s a reális novellának egyik megalapítója költészetünkben. Igaz, a fiuk mindenben elérték vagy meghaladták atyjukat: de dicsőségöket meg kell osztaniok vele, ki méltó dicsősége szülőföldjének, Győr vármegyének". (Kisfaludy Károly és irodalmának családfája. GyK melléklete: Kisfaludy Károly emlékezete, 1892. okt. 2. 4.) 4. Rédey Miklós a jogi végzettségű rendőrségi fogalmazó a Győri Közlöny munkatársaként emlékezett Kisfaludy Károly életére és irodalmi munkásságára: ,A nemzet történetében az irodalmiban úgy, mint a társadalmiban egyaránt fényes emléket szerzett ő, megteremtette a nemzeti színműirodalmunkat, terjesztette ezzel a nemzeties szellemet, mely hatalmas fejlődésében új korszakot alkotott történelmünkben. Nem csoda, ha ravatalánál az egész nemzet állott és siratta jelesét, a kinek élete delén, munkássága közepén, tettereje egész kifejlésében vette ki kezéből a tollat a közös vég. (...) 1819. april 18-a volt életének az a nevezetes napja, a mikor A tatárok Magyarországban című darabja Fehérvárott előadva nagy sikert aratott, leterítette őt a festészet tovább művelésének háládatlan teréről. Színműíró lett -... apja a nemzeties színházirodalomnak. Éder György színtársulata Pestre jővén egymás után adta elő darabjait, s a hir szárnyára vette. Eleinte a tragédiát s később a drámát, utolsó éveiben a vígjátékot művelte. Természetesen ő is sokáig érezte a külföldi irodalomnak hatását, de élete utolsó éveiben már önálló nemzeti irányba tért, és a nagyobb alkotásban csak a halála akadályozta meg. 1820-ban Sándor, költő testvére segítségével folyóiratot indított az »Aurórát« mely a magyar romanticizmusnak volt úttörője s Kisfaludy figyelmét is az elbeszélő irodalomra terelte. Ez időből való novellái, melyek azonban ma már csak irodalomtörténeti becscsel bimak. Sokoldalú irodalmi működésében a lirát is elég szerencsés kézzel művelte s e téren az ő 35 népdala szerzett irodalmi érvényt a népdalnak. Igen sok dala ma közszájon él, csak egyet említsek, azt a mélyérzésű hazafias népdalát, a »Szülőföldem szép határa« címűt ma is éneklik még széles e hazában. Balladái, elégiái - köztük a sok érzéssel megirt Mohács - szintén emelték himevét. (...) A sok munka megtörte s a múlt számunk tárcájában közölt bravúroskodása^ (7.) csak sietette halálát, mely 1831. november 21-én bekövetkezett, épen az nap, a mikor hírül hozták, hogy az Akadémia tagjává választotta." (Kisfaludy Károly. GyK 1892. okt. 2. 1-2.) 125