Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Válogatás a győri lapokban közölt írásokból Kisfaludy Károly szobrának 1892-es avatásakor

TQTH LÁSZLÓ __ ._.__ „ VÁLOGATÁS GYÖRÍ LAPOKBAN KOZOLT ÍRÁSOKBÓL... közöltek és figyelemmel kísérték Mátrai Lajos műtermi munkálatait, a kész szobor Győrbe szállításának izgalmas körülményeit. Bevonta a város polgári és értelmiségi közvéleményét az előkészületekbe: a lap hasábjain nyílt vita folyt a szobor négy lehetséges helyének alkalmasságáról. Persze az agilis Szávay nem tudta megállni, hogy a felfokozott kultusz jegyében ne közöljön néhány tudományos értekezést és sok-sok költemén)^, többek között Rákosi Jenőtől, és az ő szokásos ódáját. Az előkészületeket jól ismerte, mivel ő volt a szoborbizottság egyik jegyzője. A két győri lap a jól elkülöníthető koncepció ellenére mégis valóságos versengést folytatott egymással a megszerezhető családi, irodalmi, történelmi és Kisfaludy Károly hányattatásaival, egyéniségével kapcsolatos (olykor szélsőséges megközelítésű) írások közlésében. Ezzel együtt a győri lapok nagy és értékes szolgálatot tettek a XIX. századi Kisfaludy-kutatásoknak: hogyan érvényesült a romantika és a klasszicizmus az irodalomban és a művészetekben. Így indult Győrött a Kisfaludy-szobor közel harminc éves története, amely nem nélkülözte patrióta büszkeséget, a polgári emelkedettséget és az örömteli lelkesedést, ám legalább ennyiszer volt tárgya a keserű csalódásoknak és méltatlan hányattatásoknak, amíg Mátrai Lajos kitűnő alkotása az újrafelállítás során megtalálta végleges helyét a Karmelita téren 1921. április 24-én. ^ 2. Az ünnepi tisztelgés a nagytekintélyű irodalmár. Gyulai PáP- meghatározó írásával kezdődik, melyet a fővárosban mondott elnöki megnjátóként Kisfaludy Károly születésének centenáriumi megemlékezésén (1888-ban), a Kisfaludy Társaság 41. ünnepi közgyűlésén. Most itt egy részletet közlünk az ünnepi beszédből, a teljes szöveg egyébiránt megjelent a Kisfaludy Társaság Évlapjai c. periodikában. „Kisfaludy Károly egy forrongó tehetség, aki nem tudja megtalálni útját, s magával és környezetével meghasonolva bolyong a világban. Könnyelműsége örvények felé vonja, de nemes természete megmenti,... szenvedélyessége és makacssága el-elragadják, de büszkesége megtanítja tűrni és szenvedni. A magyar nemesből alig marad meg benne valami, hisz, mint egy kitaszítva rendje köréből, a nép közé vegyül és saját kezével keresi kenyerét, de híven emlékszik ősei és hazája elhanyatlott dicsőségére s a magyar hazafiság fellengző álmai borongnak lelkén. (...) Végre egy véletlen fordulat útbaigazítja és megnyitja pályáját. 1819 tavaszán Székesfehérvárott előadják egy régebben írt színművét nagy tetszés között. A színtársulat Pestre jő és a fényes német színpadon ismétli ugyanazt, még zajosabb tetszést aratva. A festő [Kisfaludy Károly ezután] felhagy ecsetével, egészen költő lesz és másfél év alatt mintegy hét színművet ír, amelyek egyszerre híressé teszik nevét. 1822-ben az Aurorát alapítva, az újabb irodalom vezérévé emelkedik, a ki körül a legtehetségesebb ifjú írók csoportosulnak. (...) A nagy hatás, melyet Kisfaludy Károly társaira és a közönségre tett, a nemzeti szellem hatása volt, mely benne élénkebben nyüatkozott, mint elődeiben. Költészete s Aurorája az eddigi irányok vívmányait egy nemzetibb irányba igyekezett olvasztani. Nemzetibbé tenni az idegen hatást s a nemzetit fejleszteni volt főtörekvése. Költészetünkben a történelmi elem nála és körénél jelen meg először, mint a nemzeti szellem egyik főforrása. Gyermekkorától kezdve szerette a magyar történelmet, később tanulmányozta is. A külföld költészetében is kedveltebb olvasmányai voltak a romanticizmus termékei, mely a nemzeti szellemből táplálkozik, mint a klasszicizmus, mely attól megválni szeretne. Színművei nagy részét a magyar történelemből merítette. (...) 121