Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra
ÁSZT' ÁGNES GÖDÖRÓLAK A KÖZÉPKORI MAGYAR FALVAKBAN, ... magyarázó fordításában: „Szilaj lovainak se szeri, se száma nem volt, azokról nem is beszélve itt, amelyekre a lovászok gondozásában a házak táján vigyáztak." Kristó Gy., 1999. 48. Éppen a kulcsszó maradt ki László Gy. szabad fordításából, ám értelmezése, illetve, hogy tanulmányában a korai istállózó tartás tárgyalásánál idézi a legendát, hasonló véleményt sugall. „Számtalan vadon legelő lova volt, azokon kívül, melyek csikósaira voltak bízva." László Gy., 1996. 17. 31 Váczy P., 1958. 312. (1994 149.) 32 Bölcs Leó: A hadi taktikáról XVIII.52. MHK 35-36. (Az analógia azért is kézenfekvő, mert a 886912 között uralkodó bizánci császár türkök alatt a honfoglaló magyarokat értette.) 33 Kristó Gy., 1996. 26. Újabb fordítása: Kristó Gy., 1999. 48. 34 Kristó Gy., 1996. 40. 35 Kristó Gy., 1998. 159. 36 Kristó Gy., 1998. 71. 37 Méri L, 1964. 34-35. 38 Kristó Gy., 1998. 159. Ezzel a véleménnyel szemben idézhetjük Barabás J. megállapítását, amely forráskritikai szempontból is lényeges: „Ha némely útleírónak mindenben hinni lehetne, akkor azt kellene gondolni, hogy nemcsak a középkorban, de még a 18. században is ritkaság volt Magyarországon a jó istálló, ami nyilván tájékozatlanságból fakadt . " Barabás J., 1987. 125. 39 Lex Baiuvariorum, Lex Alamanorum. Idézi: Balassa M. L, 1997. 188. 40 Horváth J., 1958.; Mezey L., 1980. 590-598.; Középkori kútfőink vitás kérdései, 1974. stb. 41 Ébner E., 1961., Karácsonyi J., 1887. 42 Paládi-Kovács A., 1993. 108.; Hoffmann T. ugyan elfogadja, hogy vannak az istállónak XTV. századi említései, de a belterjességet nem teszi ennél lényegesen korábbra, annak ellenére, hogy oklevelek már az Árpád-kortól kezdve emlegetik az ólat és az istállót, s ezeknek régészeti emlékei is vannak éppen úgy, mint a Hoffmann T. által ugyanitt említett gabonatároló vermeknek. A régészeti adatokat Holl I. és Szabó I. (!) művei alapján foglalja össze, és megállapítja, hogy a régészeti ásatások csekély hatásfokúak és gyérek. Hoffmann T., 1972. 43 Csiszár Á., 1971. 482-483. 44 Ébner S., 1929. 1.; Tálasi L, 1936. 123.; MNL II. 224-225.,; Györffy L, 1943. 192. 45 Tálasi L, 1936. 123. 46 Bátky Zs., 1929. 15. 47 Bátky Zs., 1929. 11. 48 Ébner S., 1929. 4. 49 MNL II. 224-225., Szolnoky L., 1953. 138-139. 50 Kiss L., 1936. 78. 51 A minta a Magyar Mezőgazdasági Múzeum archeobotanikai laboratóriumában van, jelenleg feldolgozás alatt. 52 Enesei Dorner B., 1901. 101. 53 A középkori szarvasmarha az őstuloknál átlagosan 30%-kal, a mai szarvasmarhánál pedig átlagosan 19%-kal volt kisebb termetű (alacsonyabb marmagasságú). A római kori és a népvándorláskori átlagokhoz képest megfigyelhető jelentős mértecsökkenés az istállózás, az elégtelen takarmányozás, a megnövekedett igénybevétel és a beltenyészetből adódó degenerációk együtteséből vezethető le. Matolcsi J., 1968. 21-22. 54 Czakó J., 1961. 318. 55 Czakó J., 1961. 321. 56 Sabján T., 1999. 166. 57 Belényesy M., 1956. 30. 58 Szabó L, 1975. 24. 59 Szabó L, 1975. 34. 60 Sz. D. Szkazkin, 1979. 170-171. Ez a tudat a paraszti gazdálkodásban is továbbélt hasonlóan megfogalmazva: „A lónak lucerna és abrak kell, az ökörnek szántásban is elég a répás törek, kukoricaszár, vagy elcsapják legelni." Fél E. - Hofer T., 1997. 124. 61 Matolcsi J., T982. 262. 62 Györffy Gy., 1990. 233-234. 63 Bartosiewicz L. szíves szóbeli közlése. 64 KMTL618. 65 Somhegyi T., 1996. 31. 55
