Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Muzeológia–Közművelődés - Salamon Nándor: Felsmann Tibor (1939–1995) iparművész emlékkiállítása
ARRAB ONA 200 5. 43 / 1. _ MUZE OLÓGIA - KÖZMŰVELŐD ÉS FELSMANN TIBOR (1939-1995) IPARMŰVÉSZ EMLÉKKIÁLLÍTÁSA 2005. július 7 - augusztus 7. Gondolom, joggal jelenthetem ki: jelképi jelentősége van annak, hogy halála 10. évfordulója közeledtével Győrben, a Xántus János Múzeumban emlékezünk korán elhunyt, rokonszenves textilművészünkre, barátunkra. íme néhány a bizonyító tények közül! Első és legfontosabb az, hogy a tehetségét korán, már gyermekként felismerő, a művészetek iránt eredendően fogékony édesanyja, a hajdan ismert és népszerű Lóth József festőművész lánya volt. Művészünk életének nagyobb hányadát Mosonmagyaróváron töltötte, küzdötte végig, ott lépett először műveivel közönség elé. Apróbb-nagyobb sikereit azonban Győrben aratta. Beküldött munkái feltűnést keltettek a különböző közös tárlatokon. Emlékezetes maradt mindnyájunknak a Városi Könyvtár Galériájában, 1984-ben nyílt, az újdonság erejével ható, életében sajnos egyúttal az utolsó, teljes igényű önálló kiállítása. Az sem mellékes talán, hogy a figyelem jeleként, múzeumunk kezdeményezésére a törekvéseit szemléletesen kifejező, képviselő fő műveit - Kórok, Termés, Farkasalmák - vásárolta meg az akkori megyei tanács gyűjteményünknek. A kör - már nélküle - családi síkon zárul: muzsikus lánya, veje, unokái és özvegye győri lakosként őrzik az apa, férj, nagyapa emlékét. De őrzik műveit, hagyatékát, szellemi örökségét is. Hűségük jele e tárlat, amely Felsmann Tibor rövidre szabott pályája fellelhető produktumait tárja a rá emlékezők elé. Végig tekintve a XX. század történetén, könnyű belátnunk, nem egyedüli alkotó ember, akinek életébe csúful beletaposott a kor. Hosszú a sora a szellem kiemelkedő egyéniségeinek, akiket megtört, megalázott, elhallgatott, elpusztított a zsarnokság valamely változata. Felsmann Tibor sorsába az „osztályszempontok" döntnökei avatkoztak be, életére kiható érvénnyel. Minden bajok forrása édesapja katonatiszti rangja, hazát szolgáló tisztessége, becsülete, helytállása volt. A kisemmizés, kitelepítés, a főiskolai felvételi bizottságok packázásai eleve kizárták egy szabályos művészpálya kibontakozását. Nem segítette azt a gyári tervezőiroda robotja sem, amelyet végül fel kellett adjon, hogy tehetségét, felkészültségét, szakmai tudását végre álmai megvalósításának szentelhesse. „Újjászületésként" érte meg a pályaváltást. Sokoldalú lelkes tanárként így legalább szakmája alapjait taníthatta, s végre komolyan foglalkozhatott érlelt, dédelgetett tervei kivitelezésével. Már az ötödik évtizedét taposta, amikor - baráti ösztönzésre - előhozta műhelyéből, s beküldte néhány munkáját egy megyei pályázatra. „Szinte egyik napról a másikra robbant be megyénk művészeti életébe" - lelkendezett a megyei lap tudósítója. A síkból a térbe kilépő, plasztikus formálású textiljei valóban az újdonság erejével hatottak, kicsit megkésve is kiállták az 371
