Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Almási Tibor: Mattis Teutsch János, a grafikus (Salamon Nándor)

ARRABONA 2005. 43 / 1. RECENZIÓK. Teutsch művészete, különösen metsző tevékenysége nézőpontjára figyelve. Külön fejezetet szentel az erdélyi művészeti életben elfoglalt helyének méltatására, s röviden összefoglalja az utolsó évek eredményeit, kudarcait, csalódásait is. Ha támadtak kétségeink, hogy a Mattis Teutsch-ügy gyökértelen a „nyugati végeken", úgy a nyitó bekezdések meglepő válasszal szolgálnak. Almási ugyanis kiderítette, hogy a mindig népes család egyik ága Győr megyében talált otthonra a XVIII. században. Elei közül vármegyei főbíró, viceispán és kerületi táblabíró emelkedett közigazgatási rangra. A két város - Brassó és Győr - közötti gondolati ív jelképi értelméről Banner Zoltán elmélkedett egy alkalommal. Sejtése, íme, igazolást nyert. A további oldalakon a korábbiaknál talán részletesebben térképezi fel a szerző a szülőváros és környéke keretet adó topográfiáját, a művész lakhelyeit, iskoláit, tanári működésének színtereit, az erdőket, hegyeket és végső nyughelyét. Érdekes megállapítása, hogy a szász város szerkezetes rendje forrásként vehető számba az életmű szellemiségét tekintve. Az egyes állomások hozadékát mérlegelve, nagyobb léptékre váltva szegődik a művész felkészülésének nyomába. Budapest, München, Párizs, Berlin után Brassó a végállomás, ahol viszonylagos elvonultságban kereste a kifejezés, művészi megnyilatkozás lehetőségeit. Itt lépett nyilvánosságra először önálló látásmódot megvalósító művekkel. Kiépült kapcsolatrendszere az európai művészettel, és a 20-as években felérkezett a nemzetközi elismerés csúcsára, miközben már új eszmék foglalkoztatták. A csalódás azonban hosszú hallgatásra késztette. A

II. világháborút követően ismét munkához látott, időleges meggyőződéssel, fogyatkozó erővel, kedvvel. „Egységes,tudatosan alakított életművét", illetve annak egy jól elkülöníthető korszakát veszi szemügyre a második fejezet. Az oeuvre-ben „a metszetek igencsak elenyésző (számú - S. N.) részt képviselnek", de kísérleti és a szintézisteremtés szempontjából fontos műfajt. A véső eszközeit ugyanis akkor vette kézbe, ha egy korszak eredményeit összegezte, illetve új kérdések megoldása foglalkoztatta. Kezelhetősége okán a linóleumot részesítette előnyben, ez felelt meg redukciós felfogásának. A technikák ismertetése után hat csoportban - forma és téma alapján rendszerezve -, a metszetek részben kronológia szerinti feldolgozása olvasható. Szerzőnk felhívja a figyelmet arra, hogy a kezdeti próbálkozások után, az első periódusban keletkezett művek - zömében tájábrázolások - csaknem a felét alkotják az ismert lapoknak. Erős természethez kötődéséről tanúskodnak, az itt-ott megjelenő emberi alakok pedig már az expresszionizmus előhírnökeinek tekinthetők. Mindezt megelőzték az elmélyült tanulmányok, művészetének elméleti megalapozása. Festészetével párhuzamosan, metszetei is fokozatosan távolodtak el a naturától. A fázisokat szemléltető lapok érzékletesen mutatják be a téma, tér, folt- és vonalritmus elemeinek szerepváltozásait. A folyamatot bőséges idézetválogatás jellemzi s ezek összegzéséből vonja le következtetéseit a szerző, kihangsúlyozva Mattis Teutsch „eredetiségét és egyediségét". Még az első műcsoportban megkezdődött - az emberalak eluralkodását követően -, a „fa" motívum átváltozása elvontabb jellegű, „vonalas-rajzos" metszetekké. A bennük rejlő ritmusképletek - az értelmezők szerint! - zenei hangzásokat hívnak elő a fekete-fehér lapokból. Hajlékony figuráit ívesen-körkörösen övező kompozíciói élethelyzet és forma váltásával - felesége halála, új házasság, utazások stb. - függtek össze. Kiszorultak a természeti elemek, a középpontozás helyett a mozgalmasabb átlós építkezés vált jellemzővé. Fokozatosan közelítette az absztrakció végső határát s kedvező külföldi fogadtatását követően a tudatos rendet 348