Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Bilkei Irén–Kapiller Imre–Molnár András: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményeiből 1477–1898 (Dominkovits Péter)

ARRABONA 2005.43/ 1. RECENZIÓK Erdődy György tárnokmester özvegye, Batthyány Erzsébet, 1673 augusztusában kelt végakaratának tekintélyes tanúnévsorában „eö Fölseghe Magyar Regastratora"-ként került említésre? (Zsámbéky 1999. 252.) Az eddig publikált adatok szerint ez utóbbi Tenturics István 1690-ig a kancelláriai registrator hivatalát töltötte be, de a pecsétőri hivatalt is viselt, címzetes tanácsosi rangot nyert. 1690-ben kancelláriai titkárrá, majd 1693-tól 1695-ben bekövetkezett haláláig kancelláriai tanácsossá nevezték ki. (Fallenbüchl 2002. 324.) Egy 1671-es repartitio szerint a kancelláriánál tevékenykedő Tenturics István is Mosón vármegye armálissal rendelkező, de adózó portát nem bíró nemesei közé tartozott.

22 A kérdés megválaszolása - ahogy több esetben, úgy itt is - további genealógiai kutatásokat kíván. Tóth István György pont egy Győr vármegyei eseten, az Öttevényből származó Csicsayak példáján illusztrálta azon XVII. századi famíliák sorsát, amelyek egyik ága rendelkezett armálissal, a másik a XVII. század rugalmasabb társadalmi viszonyai miatt ezt nem tartotta fontosnak. Ez a tényező a XVII. század jóval merevebb társadalmi struktúrájában, a szűkebb mobilizációs lehetőségek között sokak számára lesüllyedéshez vezetett, illetve több család a jogi státus szempontjából kettéhasadt. Pont ezen összetett társadalmi problémától indítva a XVIII. század első harmadában több család hamisított armálissal próbált státusán javítani. (Tóth 1991. 45-46.) A ZML gyűjteményében három hamis címereslevél is található. Mindegyik armálist a XVII. században adták ki, az eredeti dokumentumokon az adományozottak neveit valószínű, már a következő század során hamisították meg. Jól példázza ezt Dávoty János és fivére, illetve családtagjaik számára 1625 áprilisában kiállított armális is. Az eredeti adomány egy János keresztnevű személy részére szólt, de e keresztnéven kívül az összes többi nevet a pergamenen kaparással és átfestéssel meghamisították. A záradékok közül az 1625. május 12-i Vas vármegyei kihirdetést mutató minden bizonnyal eredeti,

23 míg az 1728. június 14-i Veszprém vármegyei kihirdetésre vonatkozó adat hamisítvány. Veszprém vármegye törvényszéke 1781-ben vizsgálta és „göngyölítette fel" ezt a hamisítást. Az Egyedi avagy Szabó János részére 1628. április 12-én kiadott armális esetében az eredeti kihirdetés helye és időpontja is olvashatatlan, míg a Király István névre kiállított (1669) címereslevelet egy „Gondán" avagy Király betoldással kiegészítve hamisították meg. A Függelékben 7 db, egykor Zala vármegye levéltárában őrzött, jelenleg ismeretlen helyen lappangó armálisról szerezhetünk tudomást. Közülük Bessenyey István és Ferenc nemességmegújító címereslevele esetében érdemes megjegyezni: a XVII. századi Sopron vármegyei Pinnyén is birtokos zalai családról van szó, akiknek egyik tagja, a pinnyei birtokos, Sopron szabad királyi városi házbirtoka után a polgári terheket felvállaló Bessenyei István a kiskomáromi főkapitányi tisztet is viselte.

24 A család kriptája Sopron belvárosában, a Boldogasszony tiszteletére felszentelt, a köznyelv által „kecsketemplomnak" nevezett templomban található.

25 A XVII. században Vas vármegyében (minimum) két, egymással rokonságban nem álló Falussy család élt. Körmend mezőváros vagyoni elitjébe tartozott id. és ifj. Falusi György; mindketten a Batthyány uradalom tiszttartói hivatalát (is) viselték. E család azt a típusos társadalmi mobilizációt példázza, amely során a helyi gazdag jobbágyfamüia armálist nyerve, a mezővárosi parasztpolgári életmód továbbvitelével (kocsmabérletek), a helyi vagyoni elitbe, azon belül is a helyi nemességbe integrálódik. (Tóth 1992. 79-104.) Abrahámy avagy Falussy Péter címereslevele esetében nyugodtan állítható, hogy ez sem az előző a családhoz, sem pedig az alsólindvai Bánffy, majd Nádasdy család familiárisi szolgálatában álló, a XVII. század során Vas és Sopron vármegyei hivatalviselőkkel rendelkező katafalvi Falussy családdal rokonsági kapcsolatba nem hozható (Gecsényi 1993). 331