Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Bilkei Irén–Kapiller Imre–Molnár András: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményeiből 1477–1898 (Dominkovits Péter)

ARRABONA 2005. 43 / 1. RECENZIÓK Mosón vármegye protokollumai pedig csak 1668-től kezdődnek,

9 ezért a XVII. század eleji adatok összevetése csak Győr vármegye esetében lehetséges, amelynél a regeszta formában kiadott jegyzőkönyveket használtam. Az egy nemzedéknyi időszak győri nemesítéseinek egyik jellegzetessége az, hogy az armálist nyerő személyek között folyamatosan nagy létszámban szerepelnek az erődvárosban katonáskodó különböző beosztású személyek. Zala vármegye jegyzőkönyvei jóval hiányosabban maradtak fenn, mint Győr vármegye protokollumai. Valószínű, hogy ennek tudható az be, hogy az első és legnagyobb nemesítési hullámmal az 1622-es soproni országgyűlés után találkozhatunk, amely 15 családot érintett. (Turbuly 1995. Nr. 1089-1103.) (1. táblázat) A

II. József-kori első magyarországi népszámlálás szerint Zala vármegye lakosságának 3,5 %-a tartozott a jogilag egységes, vagyonilag szélsőségesen differenciált nemességbe, Győr vármegyében 5,2 % (Győr sz. kir. városban 3,8 %) Mosón vármegyében 0,3 %, Sopron vármegyében 2,3 % (a vármegyében fekvő szabad királyi városok közül Sopronban és Kismartonban 1,4-1,4 %, Ruszton 0,5 %) volt ez az arány (Danyi-Dávid 1960. 62-63., 92-93., 156-157., 266-267., 368-369.). A XVIII. század derekán a nemesség megyénként alakulását egy más forrástípus, a nemességigazolások alapján az alábbi táblázat érzékelteti. (2. táblázat) A XVIII. század első felében királyi rendeletek sora írta elő a vármegyei nemesség számára jogállapota igazolását. Ez az intézkedés sorozat egyrészt a kiváltságoltak számának a csökkentését, másrészt az adózók számának a kontrollját, az adóalap növelését célozta. Az e munkák révén felhalmozódott nagy mennyiségű forrásból már több nemesi investigátió is megjelent, így térségünket tekintve pl. Győr vármegye esetében Lengyel Alfréd egy 1725. évit, míg Mosón esetében Baán Kálmán és Lengyel Alfréd egy 1733-as és egy 1754-es investigatiót publikált (Baán 1942., Lengyel 1942., Lengyel 1943.). Mindezen források szisztematikus feldolgozása még a jövő feladatai közé tartozik. E kötet e tekintetben is példát mutat: az 1717-1773 közötti időszakból fennmaradt 41 nemességvizsgálatijegyzőkönyvből egyet, az 1727/1728. évit az adományozó királyok szerint dolgozták fel. Érdemes a zalai adatokat egy-egy győri, mosoni vizsgálati sorral is összevetni. (3. táblázat) Az aktuális vizsgálatkor bemutatott legtöbb zalai armális 29 %-át I. Lipót, 23 %-át II. Ferdinánd, 17 %-át III. Ferdinánd bocsátotta ki, de 10-10 %-os aránnyal jelentős súlyt képviseltek az I. Rudolf, III. Károly által kiadott címereslevelek is. 1725ben Győr esetében 277 nemességigazolásban érintett családból 189 (68 %) igazolta kiváltságos jogállapotát armálissal. Ezen dokumentumok 40 %-a I. Lipót uralkodásának idejéből származik, de fölöttébb jelentős számú volt a III. Károly addigi uralkodása során megnemesítettek aránya is (18,5 %). II Ferdinánd (14,3 %) és III. Ferdinánd (12,7 %) időszaka a zalaihoz hasonlóan hangsúlyos. Az 1754-es Mosón vármegyei investigátió szerint 39 családból 27 (69 %) igazolta nemességét armálissal, közülük legnagyobb arányt az I. Lipót (26 %), illetve III. Károly (18,5 %) által kibocsátott címereslevelek jelentik. A Győr vármegyei címereslevelek évtizedenkénti bontásban történő tanulmányozása egy általánosabb jellegzetességre is utal: 1621-1630 között az armálisok 7,5 %-a, 1681-1690 között 11 %-a, 1711-1720 között 16 %-a keletkezett. Ezekben a kimagasló arányokat hozó évtizedekben az uralkodó és a rendek kiegyezésére került sor (az 1622., 1681-es soproni országgyűlések, vagy a szatmári béke utáni időszak). 323