Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Almási Tibor: Évről–évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből, I. 1896–1900

ARRABONA 2005. 43 / 1. TANULMÁNYOK 10. kép Az ünnepélyes átadás előtt álló győri városháza, 1900. (Németh Vilmos gyűjteménye) A Bisinger Józsefhez hasonló nagylelkű adakozók például állítása azért is volt fontos, mert bár a város vezetői nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy Győr visszanyerje régi fényét, rangját, a válság évtizedeiben felhalmozódott gondokat - jószándékú, a közösség érdekeit, anyagi, szellemi gazdagodását szolgáló civil kezdeményezések és támogatás nélkül - nem tudta volna kezelni, felszámolni. Ilyen akut, megoldatlan, a helyi sajtóban szinte állandó jelleggel napirenden tartott probléma volt a művészetek, és kiváltképpen a győri képzőművészet „visszamaradottsága", amivel szorosan összefüggött az alkotók kétségbeesésre okot adó, siralmas anyagi helyzete, társadalmi megbecsülése, erkölcsi megítélése, vagyis, ahogy a Győri Hírlap kétrészes írásának címe érzékletesen kifejezi, a „Művésznyomor" kérdése. A művésznyomor általános, és nem csupán helyi specifikus okát a cikk szerzője abban látta, hogy: „Nálunk, fájdalom még nem vittük annyira, hogy egy drága pénzen berendezett lakásba egy szemet gyönyörködtető, lelket üdítő képet, vagy szobrot szükségesnek találjunk, nálunk még drága keretben olajnyomatok, vagy legjobb esetben metszetek dominálnak." Az iskolai nevelés mellett, a jó ízlés formálásában döntő szerepet kell vállaljanak a törvényhatóságok, amelyek követhető példát mutatva - „évi budgetjükbe bizonyos összeget beállítva, azt a művészet pártolására, művészeti termékek bevásárlására" fordíthatnák, miáltal a „kenyérhiány a festők körében nem lenne oly kiáltó."

53 Amennyiben a törvényhatóságok „évi budgetjéből" 500 vagy 1000 irtot „művészi kiviteli festmények bevásárlására fordítanának" - ahogy arra ígéretet tett a győri polgármester is -, egyszerre két probléma, a sokat vitatott múzeum és a művészek égető anyagi gondja nyerne megoldást. Az említett városi pénzösszegből beszerzett festmények, szobrok alapját képezhetnék egy kis múzeumnak, amelynek 298