Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth Henriett: Salvius Aebutius sírkövének újabb értelmezése

TÓTH HENRIETT SALVÏUS AEBUTIUS SÍRKÖVEINEK ÚJABB ÉRTELMEZÉSE Tóth Henriett SALVIUS AEBUTIUS SÍRKÖVÉNEK ÚJABB ÉRTELMEZÉSE A Soproni ( korábban Liszt Ferenc) Múzeum 55.210.7. leltári számon nyilván tartott sírköve a pannóniai leletanyag azon emlékeinek sorát gyarapítja, melyeknek értelmezése kezdettől fogva megoldatlan problémát jelent a kutatás számára. Az 1911-ben, a Széchenyi tér 7-10. szám alatti posta épületének alapozási munkálatai során, az egykori római kori temető területén előkerült, s a Kr. u. I. századra datálható homokkő sírkövet többször publikálták,

1 alábbi részletes leírása a CSIR II. kötetéből, Gabler Dénes tollából származik: „íves lezárású oszlop. A köríves timpanonban található, enyhén bemélyített képmezőt egy díszítetlen léc keretezi. A képmező közepén egy dús lombozatú fa áll. A baloldali ágon nagy kócsag ül, a fa csúcsán pedig egy további madár látható. Jobbra, a fa törzse mellett egy kicsi madár üldögél. A fa törzsén balra egy kígyó tekergőzik, hogy kirabolja a fa jobb oldali ágán található madárfészket. Jobbra egy a hátsó lábain álló kecske a fa lombjaiból legel. A fától balra egy szarvas iszik egy edényből. (1. tábla.) A felirat megnevezi, hogy a kőemléket Lucius Lucilius állíttatta Salvius Aebutius-nak, a XV. Apollinaris legio veteránjának, aki 50 éves korában hunyt el."

2 Hogy mennyire eltérnek az értelmezési lehetőségek, arra maga Gabler Dénes szolgáltat példát, idézve a Die römischen Inschriften Ungarns (RIU) I. kötetének 166. oldalán olvasható interpretációkat, „...a fának támaszkodó állat egy kutya, az iszogató állat egy kecske, a fa füge-vagy mások szerint tölgyfa. Kócsag? (RIU). Gyümölcsfa, mindkét rajta látható madár kócsag, mindkét négylábú állat kecske."

3 A soproni kőtárban a múzeum régésze, Gabrieli Gabriella és dr. Tóth István professzor úr társaságában tett egyik látogatásunk során Gabrieli Gabriella a kőemléken ábrázolt fán makkokat azonosított, így az ő ötletéből kiindulva, szíves engedélyével azon irányvonalat igyekszünk követni, mely szerint a fa tölgy, az ágain ülő madarak kócsagok, a fa ágaiból eszegető állat egy kecske, a másik oldalon pedig egy szarvas legel békésen. Ha részletesen elemezzük eme motívumok szimbolikus jelentését, egymás mellé helyezésüket pedig nem a kőfaragó szeszélyeként, hanem tudatos elrendezésként fogjuk fel, úgy gondoljuk, egy érdekes interpretálási lehetőség tartalommal töltheti meg e sírköveken kissé szokatlan jelenetet. Vegyük hát sorra az ábrázolás elemeit, először az állatokat, végére hagyva az ezeket összekapcsoló s egyben legfontosabb elemet, a tölgyfát! A kócsag nagy, éles csőm vízimadár, Neptunus szent állata, felbukkanását pozitív jelnek, auguríumnak tekintették. Középkori felfogás szerint a kiválasztottak lelkének jelképe, akik az evilági viharok feletti félelmükben az időből kifelé, az égi hazába törekszenek. Némelyek fehérek, mások hamuszürkék, előbbi az ártatlanság, az utóbbi a bűnbánat színe. A hiedelmek szerint elpusztítja a kígyót

, ezért azok közé az állatok közé tartozik, amelyek tudják, mikor mit kell tenni. Francia, őskorral foglalkozó régészek a szarvast és a bikát duális rendszert alkotó élőlényeknek tartják. A faágakhoz hasonló, periodikusan újranövő agancsa miatt a szarvas a mindig megújuló élet, az újjászületés, és az idő körforgásának szimbóluma. 25