Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz év, II. rész
GÉBER JÓZSEF _ _ MÁLNA TERM ESZTÉS GYŐR-MÉNF ÓCSANAK ON II. RÉSZ vállalkoztak. A kereskedők nagy pincéket, kocsmák lábas színjeit bérelték, és a színek alatt átvett málnát fahordókban, elszállításig a pincékben tárolták lesavazva. Ezek a kereskedők természetesen nemcsak málnát vásároltak fel, hanem minden más zöldség-, és gyümölcsfélét, ami nagyobb mennyiségben megtermett a kertekben. 1945 után nagy lendületet vett a málnatermesztés a hűtőház megépülésével. A hűtőház által lefagyasztott málnának csak kis százaléka volt gurulós minőségű, de ennek nagy része a skandináv piacokon talált gazdára. A felvásárlást a földműves-szövetkezet és a MEK szervezte, a két-három átvevőhelyen a kistermelők még éjfélkor is sorukra vártak az árvevőhely előtt. „Uhhogy majdnem azt lehet mondani, hogy a málnává foglalkoztunk íjje-nappa. Ugye nappa szedtük, mondom vót olyan, aki lefeküdt este, aztán éjfélkor főket, uggyütt át leadni a málnát. Mer ugye egy helyre hordta csak ez a környék." (I.) Az éjszakába nyúló várakozás mellett a ládahiány is borzolta a kedélyeket. A felvásárló helyek felértek egy népgyűléssel, még a pártgyűléseken se jött össze annyi ember. Itt volt idő minden aktuális témát megvitatni, lesz-e eső, mennyi málnát szedtek a múlt éven, mennyi volt az ára stb. 1959-ben a helyi felvásárlás 25 vagon málna, ebből 17 vagon hordós, szörpnek való málna, és 8 vagon rekeszes, étkezési málna került feldolgozásra. A szörpnek való hordósmálnát a budapesti konzervgyár szállította el húsztonnás tehergépkocsijaival. Az étkezési málnát pedig a hűtőház dolgozta fel, és a vagongyár legújabb hűtőkocsijai szállították a külföldi piacokra. Az 1962-es felvásárlási statisztikából megtudhatjuk, hogy Győr-Sopron megyében az egyéni és kisgazdaságok termelték a málna 90 %-át. (5. táblázat) A mezőgazdasági tsz-ek háztáji gazdaságainak erősödését lehet megfigyelni az 1960-62-es években. (6. táblázat) Mindig megvolt az emberekben, hogy jól, s jobban szerettek volna járni. Ennek tényszerű jelei évről évre gyülekeztek a hűtőház folyosójának egyik sarkában. Az emberi lelemény sokféle módot talált ki, hogy a kicsiből nagyot csináljon. Nagyon sok idegen anyag került a ládákba a málna közé, mely a súlyt hivatott növelni. Paladarabok, ekevas, lapos kavicsok, sár, föld mutatja népünk „ötletgazdagságát". Megvolt a felvásárlókban is a csalafintaság, mert a mérlegek manipulálásával próbáltak némi jövedelemhez jutni. „Hát volt ott egy ügyes fölvásárló, aki a tizedesmérleget, de az már nem is tizedesmérleg, hanem századosmérleg volt, ugye kibillentette, ahol a fenekén az a mérő két ilyen csínyen játszik, amikor mérik, és hogyha előre billentette ki ebből a hogyhívjákból, akkor a javára mért a felvásárlónak. Ha visszafelé billentette ki, akkor meg a termelőnek mért javára. De hát természetesen a felvásárló mindig a maga viszonyára, és ugye jómagam is, meg egy másik termelő, aki otthon megmérte a málnáját, ez a málna otthun, az ő mázsáján tíz kilóval több vót. Hát annak má mázsa tétele vót. Hát aztán sokan vótunk ott, nagy vita alakult, ki, meg akarták verni a fölvásárlót. Mer hát tíz kiló málna akkor nagy pénz vót. Aztán gyüttek, mondták, nézzem meg a mázsát, mer én tudhatok benne, mer én főraktáros vótam a téeszné, mondtam, hogy emeljék föl a mázsát, há ki vót billentve. Visszabillentettem, rátették azt a málnát, amin a vita vót, hát annyi vót, amennyinek köllött lenni, amennyit a termelő otthun mért. Hát aztán nagyon vigyáztak utána a termelők, mérték otthun a málnájukat, mind mérte. És hogyha az a mérleg nem annyit mért, mingyá szóvá tették." (III.) 113
