Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz év, II. rész

ARRABONA 2005. 43/1. TANULMÁNYOK hát aztán ezeket kapáni köllött, más dóga nincs." (XVII.) A köztes növények kapálásával együtt a málnát is rendben, gazmentesen tartották, ez volt a legfontosabb tevékenység az új ültetésekben. A málnaültetvény felszámolását a fent említett ültetvénytelepítések előzték meg. A döntés meghozásában többféle tényező játszott szerepet. „Hát ugye a málnának rengeteg betegsége van, egyszer ha mikor terem, mikor a málnát szedik, nincs új hajtás, akkor nem lehet várni, hogy jövőre lesz. Megérett arra, hogy öreg vagy beteg, megkapta ezeket a gyökérbetegségeket, vagy kiette a tököskukac, (cserebogár pajor) ugy elszárad, mer megettík. Kivágtam, nyóc darab vót egy tő alatt. Na, akkor azt mondják, hogy most má tovább nem köll, ki kő irtani akkor kivágják." (XIV.) Az intenzív termesztés csak későn terjedt el, így az ültetvények 25-30 évet is megértek egy helyben, tudtam meg az adatközlőktől. „A plébánia felső kertjében kivágattam a több mint 30 éve telepített málnát és újat ültettünk, amelyet részben Czédli Dezsőtől kaptam. Előtte a kertet jól megtrágyáztattam." - erősíti meg Vönöczky plébános úr feljegyzése is u Valamint arra is enged következtetni, hogy a málna nem csak a hívek, hanem a plébánia jövedelmeihez is hozzájárult már a harmincas évek óta. A munka folyamata a kordonok megjelenésével bővült, nehezedett. Az oszlopok és drótok eltávolítása után azonban ugyanúgy, mint régen, irtókapával vagy ásóval kivágták, kibökték a töveket. A földet ott helyben leverték róla, és kupacokba összehordva eltüzelték. Munkálatok a termő málnásban a gazdasági év folyamán A gazdasági év a termés betakarításával zárul, vagyis kezdődik az új év. Ennek kezdete a málna esetében július végére esik, mert a második éves letermett vesszők ekkor fejezik be életüket. A letermett málnavesszők kipucolásának idejéről az adatközlők véleménye egybehangzóan ez volt: „A hagyomány szerint, mer awót a málnatermesztésbe a legutálatosabb dolog, hogy amikor leérett a málna, a szárazat ki köllött vágni. Há most is az a hivatalos. Mer mindig aszonták, hogy a málnatő az öregtű megbetegedik, megkapja az új hajtás a betegséget." (XVI.) A XX. század eleji időkre visszaemlékezve azonban ezt a munkafolyamatot még a tavasszal végzett munkák közé sorolták. „A málnaszárat csak tavasszá vágtuk ki, mert a tavalyi vesszők tartást adtak a bokornak, aztán kevesebb hajtást tudott kitörni a hó." (XV.) Napjainkban mindkét módszer megfigyelhető, de nem a hagyomány miatt. A lelkiismeretes, növényt szerető emberek időben elvégzik az ápolási munkákat, mert fontos nekik, hogy egészséges, bőven termő növényeket neveljenek. A másik hozzáállás képviselői a tavaszi időszakra ütemezik ezt a kerti munkát. Lustaság vagy nemtörődömség? De mindenképpen a málna központi szerepének megszűnése, a fontossági sorrend megváltozása is motiválja őket. A hagyományos paraszti gondolkodásban mindennek funkciója volt, mindent felhasználtak. Ez megnyilvánult a letermett és kivágott málnaszár esetében is. A málnavesszőket kévékbe kötötték, és a háztartásban tüzelőnek hasznosították, kenyérsütéshez és főzéshez a sparheltben. „Azelőtt izé a máknak a szára, akkor a málnaszár, izíkkóró, amit meghagytak a tehenek, az mind kemencefüttő vót. Hát egy kemence fölfűtésihöz ölig vót három vagy négy kéve, mindegy, hogy micsoda. ...Mindent főhasznátunk." (XVII.) A tüzelőberendezések kicserélődésével megszűnt a felhasználás lehetősége. Az intenzív termeléssel megjelent kórokozók megsemmisítése végett vált általánossá az azonnali szár-kipucolás és az összehordott 106