Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz év, II. rész

ARRABONA 2005. 43 / 1 TANULMÁNYOK 4. kép Ikerhuzalos kordon legegyszerűbb változata (Géber József felvétele) Az ikerhuzalos kordonok fejlettebb változatának oszlopai lehetnek fából, betonból, vasból, de a legtöbb akácfa dorongokból készült, mert ehhez volt a legkönnyebb hozzájutni, ez volt a legolcsóbb. A legegyszerűbb megoldás, amit a legtöbben alkalmaztak, az 5-10 méterre levert vagy leásott akác málnaoszlopok, a sor két végénél belülről megtámasztva. Ezek közé feszítettek ki 2-4 dróthuzalt párosával. Az alsó drótpárt 60-70 centire a földtől, a feszítés módozatának megfelelően az oszlopokra keresztbe felerősített cső vagy deszka távtartókhoz rögzítették. A felső drótok 140 centiméterre a földtől a málnavesszők rögzítését szolgálták. Célja tehát a vesszők felső huzalpárhoz rögzítése, az alsó huzalpár funkciója pedig a termőágak és az új hajtások kihajlásának megakadályozása volt. Ennek egyszerűbb változata, amikor egy huzalpárt 80-90 cm magasságban az 50 centiméteres távtartókra feszítenek ki. A faoszlopokat és rá a kereszttartókat mindenki házilag készítette, ezért annyiféle megoldás, ahány málnaültetvény. Lényeges az oszlop földbe kerülő, kihegyezett végének elszenesítése, megedzése vagy kátrányos szigetelőanyaggal való konzerválása. Sok gondot ezen kívül nem fordítottak rá, mert ezeknek az ültetvényeknek az élettartama csupán 7-8 év volt, utána át kellett telepíteni a kordont egy másik helyre, ezért is volt fontos az egyszerűség és mobilitás. A kilencvenes években a Mailing Exployt fajtának egy másik termelési rendszere is megjelent Ménfőcsanakon, ez volt a kordonos sövényművelési mód. A tényői-sokorópátkai málnások visszasugárzó hatásaként jelentkezett, mert ezekben a falvakban még ma is ezt a kötözött sövényfalat képező kordont használják. A magasan, alumínium villanykábellel, vagy más kötöző anyaggal rögzített szár 104