Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Hegedüs Zoltán: Főispáni installációk Győr vármegyében, a XVIII–XIX. században

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK kább inkább nevekedjen, ha csüggedhetetlen az egymás eránti bizodalom, ha a' költsönös vonszodás alandósan fenmarad,- ha ezek nem hijányzanak úgy megedződik az a' kapots, erősödik az a' láncz szem, mely a' kettőt, a' Fő Kormányzót kormányzottjaival oly erősen öszve-tartja, hogy azt semmi viszontagság megrenditteni nem képes,- elfojtja a'viszálkodás magvát csirájában, 's virit az egyetértés olaj ága, egymással kezet fogva a' jóra törekvő szándék gyarapodik, 's annak kivitelére szánt erő igy nem pazéroltatik;- Mi is ily öröm Innepet ülünk (...) bizonyítja ezt azon zajos öröm érzések kiömledezése, mellyel Nagy Méltóságod Fogadtatott; Ä tisztelet tételre, 's öröm érzések kifejezésére vetélkedve öszvegyült Megyénk rendéinek száma, Exczellencziád eránti hü vonszódásunknak csalhatatlan bizonysága, az a' figyelem, az a' lelkesedés, mellyel Megyém rendéi fogadják, Exczellencziádba öszvepontositott köz bizodalmak felöl tökéletesen kezeskedik (...) Altalvévén Exczellencziád pedig bölts kormánya alá (...) ezen N(eme)s Győr Megyét, vezesse ennek kormányát erős karokkal oly ügyesen, hogy boldogsága felvirágzása mind inkább inkább nevelkedjen, hogy a' meghasonlás közülünk száműzve legyen, hogy a' szép egyetértés minnyájunkat öszvetartson, hogy a' kifejlett erő csak a' haza boldogitására fordíttathasson, 's czéloztasson- a' Megye Tiszti karának pedig, mellyet magammal együtt kegyességébe ajánlani szerentsés vagyok, a' hol kivontatni fog szigorú birája, de egyszersmind atyáskodó Fönöke-is legyen (...)" A fenti három beszéd olyannyira megnyerte a közgyűlés tetszését, hogy elhatározták azok szó szerinti feljegyzését a jegyzőkönyvben, sőt nyomtatásban való megjelentetésükről is rendelkeztek.

27 Ha a tárgyalt 42 esztendő alatt lezajlott 4 (tágabban véve 5) főispáni székfoglalás rövid összefoglalását kívánjuk adni, több tendencia érvényesülésére kell felhívnunk a figyelmet. A vármegye minden alkalommal igyekezett a tőle telhető legünnepélyesebb ceremóniát megszervezni (Győry Ferenc gróf 1785-ös, kényszeredett hangulatú beiktatását kivéve), az uralkodók viszont a XIX. század második harmadában már igyekeztek ezt erős korlátok közé szorítani. A beiktatás mint jogi aktus érvényességének garanciája, a hivatali eskünek a közgyűlés színe előtti letétele, az 1785-ös kivételével valamennyi esetben megtörtént (azzal együtt is, hogy az utolsó két alkalommal nem a törvényben előírt eskümintát használták). A főispán ősi szokás szerinti felemelése szintén egyedül csak 1785ben maradt el. A beiktatás hagyományos elemeinek állandósága mellett azonban mindig megfigyelhető a többi elem nagy fokú változatossága - s mindez ablakot nyit számunkra ahhoz, hogy egy újabb szemszögből láthassuk eleinket. 78