Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Hegedüs Zoltán: Főispáni installációk Győr vármegyében, a XVIII–XIX. században

HEGEDŰS ZOLTÁN _FŐISPÁNnNN I, < ' / / " - I »IJ/V-l A beiktatást július 7-ére tűzte ki az új főispán. A közgyűlés - „ámbár Főispán ur ő nagyméltósága 0 Felségének legkegyelmessebb leiratában a béigtatási ünnepelyessegektül felmentetett" - úgy vélte, a jeles esemény mégsem történhet minden ünneplés nélkül. Ezért úgy határozott, hogy a beiktatást megelőző napon Pápa felől érkező főispánt illően fogadni kell: először Gyarmaton, Győr és Veszprém megyék határán fogja üdvözölni egy „kisebb számbul álló", a járási főbíró vezette küldöttség, a Győr előtti utolsó községben, Ménfőn pedig a pannonhalmi főapát köszönti egy Bezerédy Ignác udvari tanácsos vezette hasonló küldöttség kíséretében. Magát a tulajdonképpeni fogadtatást a vármegyeháznál tervezték, ahol a pápóci prépostra várt az üdvözlő beszéd tartása egy sokkal számosabb, körülbelül kétszáz prominens személyből álló küldöttség előtt. Kováts Márton járási főbíró feladatul kapta, hogy „minél több egyszerű fekete magyar ruhába öltözendő lovagokbul álló osztályt alkotni törekedjék". Győr városát is felkérték, hogy vegyen részt az ünneplésben. A költségek fedezése érdekében felkérték a nemességet, hogy ki-ki tehetsége szerint fizessen be egy bizonyos összeget a vármegye pénztárába. A szervezőmunka elvégzését egy tíz főből álló, az első alispán vezette bizottságra bízták.

23 A július 7-i beiktató közgyűlés új elemmel kezdődött: a főispán kívánságára a vármegyeházáról először valamennyien felmentek a székesegyházba, ahol Veni Sanctén vettek részt. Miután visszatértek, szokás szerint egy díszes küldöttség alakult, hogy a főispánt a közgyűlésbe meghívja, aki rövidesen meg is érkezett és éljenzés közepette elfoglalta az elnöki széket. Ezt követően beszéddel fordult a rendekhez (alább szemelvényesen idézzük mind ezt, mind pedig az erre válaszul elmondott másik két beszédet, melyek segítségével pontosabb képet alkothatunk egy ilyen jelentős esemény hangulatáról) : „E fényes, és nagy gyülekezet vidámsága (...) után (...) én is hasonló örömmel, és lelkesedéssel jelenek-meg a' t. K(arok) és R(endek) fényes gyülekezetében, hogy (...) Főispáni székemet elfoglaljam, és e' N(eme)s Megyének kegyesen reám bizott kormányát által vegyem;- mit hogy törvény szentesitette joggal tehessek, által adom ime a' k(egyelmes) kineveztetésemröl Ö Felsége magas aláírása alatt kiadott legfelsőbb kir(ályi) oklevelet, mellyet igazolásomul felolvastatni kérem, hogy ennek meghalgatása után letehessem az ösi törvény, és törvényes szokás parancsolta hivatali esküt, melynek megtörténte után fogom csak magamat e' N(eme)s Megye törvényes Fökormányzójának tekinteni. " (Ekkor felolvasták a kinevezését, a győri püspök kivette tőle az esküt, a szolgabírák pedig székével együtt hagyományosan háromszor felemelték. Majd folytatta beszédét:) „Megvan tehát a Szent Szövetség! esküvel erősítvén azt, mi Koronás Királyom, szeretett hazám, 's a' t(ekintetes) K(arok) és R(endek) eránt úgy is vérembe termett hazafi kötelesség,- Fellépek tehát elnöki székembe, s Istenemtől erőt, és tehetséget kérek. T(ekintetes) K(arok) és R(endek)! Ezen szent helyen kötelességemnek tartom mindenek előtt e' N(eme)s Megye Fökarai, és Rendéinek ily számos, 's igen tisztelt gyülekezetében Ö Felsége legkegyelmesb Királyunknak legőszintébb hálámat a' legmélyebb jobbágyi hódolattal nyilvánítani azért, hogy méltónak tartott Főispánjává nevezni, ily lelkes megyének, mely mind a' régiebb történeti adatok, mind a' jelen idővel folyó mindennapi tapasztalás szerint is a' Felséges kormány atyáskodó igasságának méltánylásával, 's a' boldogulhatás, és körülmények súlyarányában 75