Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Hegedüs Zoltán: Főispáni installációk Győr vármegyében, a XVIII–XIX. században
HE GEDŰ S ZOLTÁN _ _FŐISPÁNI I^TALLÁCIÓK GYŐR VARMEGYEBEN^A XVIII-XIX^SZÁZADBAN vasi és a veszprémi alispán, egy táblabíró, egy szolgabíró és a város képviselője) álló küldöttséget választottak. A nemesi bandérium tisztjeinek kíséretében a megyeházához érkező méltóságokat a legalsó lépcsőfokokig elébük jött nemesség a gyűlésterembe kísérte. Ott először ünnepélyesen felolvasták a prímás királyi biztosi megbízólevelét, majd még egyszer a főispán kinevezését. Ezt követően az érsek ékes beszéddel fordult a karokhoz és rendekhez: méltatta az uralkodó szerető gondoskodását, amiért ezt a testi-lelki erényekben bővelkedő férfiút választotta; kitért őseinek hitére, hűségére és hazaszeretetére, hangot adván ama meggyőződésének, hogy ez a főispáni kinevezés gróf Zichy Károly erényeinek mintegy megkoronázása. Utána, a felsőszopori születésű volt győri kanonok, Szily János szombathelyi püspök előolvasása mellett, az új főispán letette a törvények által megkívánt esküt 4 , amire hangos „Vivat!"-kiáltások formájában megnyilatkozott az általános öröm, majd négy tisztviselő - ősi szokást követve - felemelte a főispánt, hogy személyét mindenki jól láthassa. Ezzel az aktussal véget ért az ünnepélyes beiktatás, az alispán pedig átadta a vármegye pecsétjét. A most már teljes jogú főispán beszédet intézett a közgyűléshez, köszönetét fejezte ki a rendek jóindulatáért s cserébe kijelentette, hogy a megye virágzását mindig a szívén fogja viselni - mire a megjelentek ismét hangos „Vivat!"-okkal feleltek. Végül, a rendek nevében, a győri káptalan őrkanonokja gratulált neki ahhoz, hogy átvette a vármegye „jogarát", s egyúttal minden jót kívánva a megye sorsának és ügyeinek irányítását atyai vezetésére alázatosan rábízta. 5 Bő másfél esztendővel később azonban már új főispán irányította Győr vármegyét: az uralkodó, II. József - az államigazgatás centralizálását célzó elképzelései érdekében - tíz kerületre osztotta az anyaországot, élükre pedig egy-egy főispánt állított, mégpedig oly módon, hogy azok kerületük valamely vármegyéjének tényleges főispánjai, a többi vármegyének pedig főispáni adminisztrátorai voltak. Ilyenformán a legtöbb hivatalban lévő főispán feleslegessé vált: jóllehet tisztségükből papíron nem váltották le őket, megyéik tényleges vezetésétől meg kellett válniuk. Zichy Károly gróf is ilyen helyzetbe kényszerült s helyére a nem sokkal azelőtt grófi rangra emelt 6 Győry Ferenc lépett. A június 16-i közgyűlésen már ő elnökölt mint Esztergom vármegye főispánja, továbbá Komárom, Győr, Mosón, Sopron, Vas és Veszprém vármegyék főispáni adminisztrátora, a győri kerület királyi biztosa. Beiktatása - már amennyiben ezt annak lehet tekinteni - szinte minden ünnepélyességet nélkülözött: a tisztikar tagjain illetve a közgyűlésen részt vevő nemeseken kívül csak a győri székeskáptalan, a bencések, a pápai pálosok és Győr város képviselői jelentek meg, a szomszédos vármegyék részéről senki. A szokásos koreográfiát sem követték, egyedül az április 17-én kelt királyi kinevezést olvasták fel. Az új főispánnak a megyegyűlés előtti eskütétele is elmaradt, mivel az uralkodó őt már előzőleg feleskette. Felolvasták a megyegyűlés átszervezéséről szóló rendeletet, majd a főispán magyarul elmondott beszéddel megköszönte a rendeknek a fogadtatást. A tisztviselőket felkérte arra, hogy a közszolgálatban serények legyenek, dolgozzanak pontosan és gyorsan, személyválogatás nélkül szolgáltassanak kinek-kinek igazságot s védjék az adózó népet. Erre az alispán, szintén magyarul, óvatos hangvételű beszéddel válaszolt, mondván, erősen reméli, hogy az új igazgatási rendszer a közjó gyarapodására fog majd vezetni. Végül átadta a vármegye pecsétjét, a jegyző pedig - ez viszont új elem - a levéltár kulcsait. 7 69
