Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Tóth Henriett: Apollón és Marsyas mítosza a győri Xántus János Múzeum egyik kőemlékén

TÓTH HENRIETT APOLLÓN ÉS MARSYAS MÍTOSZA A GYŐRI XÁNTUS JÁNOS MÚZEUM ... testével felé fordul a kissé megerőltető pózban térdelő szkíta, miközben már jól láthatóan élesíti kését, fejét azonban áldozata irányába fordítja. S valóban, az itt megkötözött Marsyas számunkra egyáltalán nem egy zenei vetélkedés vesztesének tűnik, nagyon is elképzelhetőnek tarjuk, hogy itt az alulmaradt és ezért életével fizető szent király - hérosz alakját vette alapul a kőfaragó, illetve a mintakönyv. Marsyas izmos, kidolgozott alakjával, mely azonban a fához kötözötten is „kecsesnek" hat, méltó ellenfél Apollón számára. Tartása, kissé jobbra döntött csípője, térdben meghajlított, lazábban tartott, kilépő bal lába azon domborműves ábrázolásokkal helyezi egy sorba, amelyeken valamely tragikus sorsú hőst, kissé idealizálva a görög férfi-ifjú ideáljaként jelenítenek meg. (Párhuzamként említhetjük Icarus, Hippolytos, Actaeon, Phaeton - akár pannóniai - ábrázolásait.) A büntetést végrehajtó - bár ezt csak sejteni engedi a mester - szkíta phrygiai sapkát, mellette hagyományos nadrág-tunika öltözéket visel. A győri sírsztélén ugyancsak balról jobb irányba szemlélve az ábrázolást a következőt látjuk: Egy mindkét lábával térdre ereszkedett, tunikát és nadrágot viselő férfi valamilyen tevékenységet végez, bár fejét teljesen hátra fordítva Marsyasra szegezi tekintetét, s ezáltal kapcsolódik a kompozícióhoz. A büntetésére váró szatír e képen is robosztus, ám izmosnak, kecsesnek nem mondható, s mozdulatlanul állva az események puszta szemlélőjének, kívülállónak tűnik. A fa, amelyhez kötözték szintén nagyon sematikus, körvonalakban megjelenített, ami valószínűleg a kőfaragó mesterségbeli tudásának következménye. Itt tűnik fel egy olyan szereplő, amely mintha nem illene a képbe - elsősorban stílusában. Egy lendületesen fél térdre omló, két karját kitárva szenvedélyesen könyörgő férfi jelenik meg a szemlélő előtt. Hevességét kitűnően illusztrálja a mögötte öblösen lobogó chlamys - ami nyilván a hely hiánya miatt Marsyas testét súrolja -, fejét pedig a jól ismert phrygiai sapka fedi. Aki előtt leborul, egy talapzatra állított, hoszszú ruhát viselő férfi, s egyes vélemények szerint tálat tart kezében (CSIR VIII., 47.), feje azonban nem kivehető. Nyilván Apollónt jelenítette meg a kőfaragó, s isteni mivoltát igyekezett kifejezni azzal, hogy magasabb szintre helyezte a többi szereplőnél. Vizsgáljuk meg kicsit részleteiben a kompozíciót! Az ábrázolás több kérdést vet fel, amelyek magyarázatra szorulnak. A) A baloldalon megjelenített figura szerintünk kétféleképp értelmezhető. Tekinthetjük a domborművet egy adott pillanat, a büntetés előtti mozzanatok bemutatásának. Ekkor természetesen a kését fenő szkíta lesz a Marsyasra tekintő alak. Tételezzük azonban fel, hogy nem nyúzószerszámot élesít, ehhez túlzottan elnyújtott a testtartása, olybá tűnik, mintha nagyobb erőt igénylő cselekedetet hajtana végre, amihez meg kell támaszkodnia bal kezével is. Talán pont a büntetést hajtja már végre? Talán épp nyúzza a szatírt, amit nem szokás síremlékeken megjeleníteni, hisz túl profán? Talán azért néz oly egyértelműen Marsyasra, hogy tudjuk, kiről is van szó? B) Marsyas a szekszárdi szarkofággal ellentétben nem az istenre és az előtte térdelő szkítára szögezi tekintetét. Inkább mintegy szuggerálva - reménykedve figyeli a köpönyeges alakot, mintha annak esetleges sikere megváltoztathatná elkerülhetetlenek tűnő végzetét.) A kompozíció ezen legérdekesebb alakját a mesteréért könyörgő Olympusként nevezi meg A. Schober és Erdélyi G. egyaránt, s 27