Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Muezológia–Közművelődés - Tóth László: Kisfaludy Károly emlékkiállítás – Tét

KISFALUDY KAROLY EMLÉKKIÁLLÍTÁS TÉT baráti találkozóinak színhelye volt. Az öreg Kazinczy és a fiatal Kisfaludy találkozá­sának irodalomtörténeti jelentősége volt, melyet Toldy Ferenc rögzített az utókor számára: „A két férfi kezet fog, s Kazinczy ifjabb társához - akivel ez időben az iro­dalmi primátust megosztá vala, - így szólt: Igen tisztelt férfiú! Barátságodat kérem. Összeölelkeztek." A klasszicizmus és a romantika vezéregyéniségeinek találkozójá­ról Barabás Miklós litográfiát, Orlay Petrich Soma pedig festményt készített. A kiál­lításba a litográfia került, amelyen az Auróra-kör tagjai láthatók (balról jobbra) : Baj­za József, Stettner (Zádor) György, Helmeczy Mihály, Kisfaludy Károly Schedel (Toldy) Ferenc, Kazinczy Ferenc, Szemere Pálné, Bártfai Lászlóné, Vörösmarty Mi­hály, Szemere Pál, Bártfai László (házigazda) és Kiss Károly. Kisfaludy Károly halálakor a család nevében Sándor bátyja adta ki a gyászlevelet, mely olvasható a kiállításban. A rendezők ugyancsak ide helyezték Kisfaludy Károly a halottas ágyán c. litográfiát (Barabás Miklós alkotása). Az ágy mellett megrendülten állnak a nagy romantikus triász tagjai: Vörösmarty, Bajza és Toldy A kör tagjainak ke­serű fájdalmáról így írt Toldy Kazinczy Ferencnek: „Árvaságra jutottunk! Pásztor nél­küli nyáj lettünk! Oda van tanítónk, vezérünk s a legjobb, leghívebb barát!" A kiállítás kapcsán szólni kell még a festőművész Kisfaludy Károlyról is. Német nyelvű önéletrajzában írta: „...a festészet művészete, melyet zsenge ifjúságom óta különösen kedveltem... gyönyörűséggel láttam önmagamat a világban kóborolni." A kiállításban egy festőállványra állított befejezetlen festmény líraian jelképezi Kisfaludy Károly ki nem teljesedett képzőművészeti pályáját. Az enteriőrben ott van Anton Frilli: Három grácia c. márvány szoborkompozíciója, amely esztétiku­san és hatásosan érzékelteti a barokk idők hangulatát és ízlésvilágát. Frilli szobra egyébiránt harmonizál Kisfaludy stílus- és eszmevilágával, a rokokóba hajló, késő barokk idők szellemiségével. A szolgabírói írópulttól jobbra egy neobarokk asztal­ka, melyen allegorikus, nő alakú gyertyatartó és két biedermeier intarziás, támlás szék; hátul portikuszos óra egy nyugalmas barokk szobabelsőt idéz. Az enteriőr­ben kiállított valamennyi tárgy mind-mind segítenek elképzelni Kisfaludy korát, a XVIII. századi polgárosuló idők lakásának belső miliőjét és hangulatát. A záró falfelületen az Aurórában megjelent neves irodalmi alkotások sorakoz­nak: Vörösmarty: András és Béla emeltetése; Zalán futása (1825); Czuczor Ger­gely: Aradi gyűlés (1828), melyhez a szerkesztő készített illusztrációt. Felfedez­hetjük Kisfaludy Károly műveit is: Erzsébet (1825), mely az 1826-os Aurórában jelent meg, míg A bánkódó férj (1830) már halála után, a Toldy szerkesztette Au­róra 1831. évi számában került kinyomtatásra. A szeretők sírja (1831) verse már halála után jelent meg az évkönyv 1831-es kötetében. (Michael Hofmann rajzolt ehhez rézmetszetet Johann Nep. Ender rajza nyomán.) A Kisfaludy-tárlat zárófejezetében Kántorné Engelhardt Anna (1791-1854) és Megyeri Károly (1799-1842) arcképeit helyezték, akik Kisfaludy Károly által ked­velt színészek, drámáinak és vígjátékainak legtöbbet foglalkoztatott művészei voltak. „Kántorné asszony ritka zseni" - írta róla Kisfaludy egyik levelében, Me­gyeri pedig korának legnagyobb komikus színésze volt. Végül egy jelképes színpad zárja a kiállítást. A háttérben egy jellegzetes du­nántúli udvarház, a parkban buja növényzettel és kerti pihenővel. Ilyen környe­zetben játszódtak Kisfaludy Károly színpadi művei, főként vígjátékai. A festett színpadi díszlet előtt férfi és női díszmagyar, a nemesség magyar nemzeti öltözé­ke, a romantika korának jellegzetes divatja. A súgólyuk körüli táblácskákon Kis­faludy Károly drámáinak, színműveinek és vígjátékainak ősbemutatói, a különbö­TÓTH LÁSZLÓ 235

Next

/
Thumbnails
Contents