Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Recenziók - Dr. Szőnyi Eszter: Vezető a győri múzeum római kori lapidáriumában (Tóth Henriett)

ARRABONA 2004. 42 / 2. RECENZIÓK Az első egység utolsó elemeként a millarium, azaz a mérföldkő állításának szokását magyarázza meg a szerző, úgy gondoljuk, számára kedves emlékek ezek, hisz „a császárok és helytartók reklámhordozójának" nevezi őket (9. p.). A valójában bevezetőnek szánt első egységet annak angol majd német nyelvű összefoglalása zárja le (10-15., illetve 16-21. p.). II. A katalógus 44 nagyon jó minőségű fotót tartalmaz, melyeken a szerző által említett legapróbb részletek is felismerhetők, a kő anyagának függvényében. Külön pozitívum, hogy a kép és a hozzá tartozó szövegrész külön kap helyet, miáltal mindkettő átláthatóbbá válik. A képek mindegyike mellett fel vannak tüntetve a legfontosabb adatok, vagyis a kőemlék lelőhelye, kora, s a kapcsolódó irodalom. Minden utalás mellett közvetlenül olvasható annak angol illetve német nyelvű fordítása, ami ugyancsak jelentős könnyebbség az olvasó számára. Apró malőr, hogy a 33. számú kép (félkész vagy utólagosan átfaragott dombormű, 98-99. p.) adatai között lemaradt a kormeghatározás. Természetesen a kövekről - anyaguk, felépítésük, motívumrendszerük szempontjából - részletes leírást ad a szerző, néhol saját korábbi meghatározásait átvéve, néhol másokat idézve (81. p.). Nem teljesen egyértelmű, hogy a katalógus összeállítása milyen rendszert követ. A négy mérföldkő egymás után következik ugyan, ám ezek kivételével felváltva jelennek meg sírkövek, vagy oltárkövek, szarkofágok valamint azok töredékes darabjai. Tipológiai vagy kronológiai beosztás elképzelhető lenne, hisz a bemutatott 44 kőemlék közül négy mérföldkő, öt szarkofág vagy annak töredéke, négy oltárkő, a többi sírkő, melyből hét feliratos emlék, nyolc az elhunyt portréját jeleníti meg, hat lovas katonát, hat mitológiai jelenetet ábrázol, három egyéb, egy pedig a bennszülöttek vallási képzeteire utaló motívumokat tartalmaz. (A 2. számú emléket, mely korábbi síremlékek darabjaiból összeállított sír, elemeire bontva számoltuk. A 16. számú sírkövet, melyen az ábrázolás és a felirat egyaránt elmosódott, az utóbbiak közé soroltuk. A 33. domborművet pedig, melyen mindössze három pár lábfej látszik, a portrékhoz számoltuk.) Kronológiát tekintve a lapidárium kőanyaga felöleli a Kr.u. I-IY század közötti időszakot, megoszlásukat tekintve hét az I., tíz a II., tizenkettő a III., egy a IV, négy az I/IL, nyolc a II/III., egy pedig a III/IY századból származik. Nem lenne érdektelen az időbeli eloszlás és a tematika összevetése, a levont következtetések összehasonlítása más, szintén katonai funkciót betöltő települések fennmaradt kőanyagával. A hasonlóságok-eltérések alapján talán kimutatható lenne egyes motívumok eredete, elterjedése, műhelyek, esetleg vándormesterek hatása. (Vagyis azon célnak a megvalósítása, melynek érdekében a CSIR kötetei is megszülettek.) A feliratos kövek ismertetésekor Szőnyi Eszter pontosan megadja a latin szövegek magyar nyelvű fordítását is - eltérően Gabler Dénes idézett munkájától -, ami nagy segítséget jelent az érdeklődő olvasó számára. Szőnyi Eszter kőtári vezetőjében eddigi ismertetéseinek mintegy szintézisét adja. Az 1989-es vezetőjéből kiragad néhány általános, főként a kutatás és a lapidárium történetére vonatkozó részt, de míg az inkább csak a laikus látogatók érdeklődésének felkeltésére szolgál, a mostani a 2001-ben megjelent tanulmányához áll közelebb. Ahhoz hasonlóan nagyobb teret szentel a római kori Arrabona leírásának, a kőemlékek bemutatásának, ám kimaradnak -a valószínűleg kutatók számára készült - magyarázatok, párhuzamok, részletesebb irodalmi utalások. Mindezek mellett nagyon hasznos, hogy a kőtár anyagára vonatkozó legújabb információk napvilágra kerültek, naprakész adatokat szolgáltatnak. 226