Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Recenziók - Dr. Szőnyi Eszter: Vezető a győri múzeum római kori lapidáriumában (Tóth Henriett)

ARRABONA 2004. 42 / 2 RECENZIÓK VEZETŐ A GYŐRI MÚZEUM RÓMAI KORI LAPIDÁRIUMÁBAN írta: Dr. Szőnyi Eszter Xántus János Múzeum, Győr, 2003. 127 oldal, 44 kép A kőplasztikai emlékek kutatása, leírása és rendszerezése a római kori régészetnek egy későbbi, „perifériálisnak" nevezhető területét jelentette. Még akkor is, ha - Gabler Dénest idézve - „A római provinciák művészetének, vallástörténetének és egymás közti kapcsolatainak megismeréséhez fontos kulcsot adna a kutatók kezébe egy olyan corpus, mely a birodalom óriási területének nagyplasztikai emlékeit foglalná össze."

1 Ez lehetővé tenné az egyes előkerülő kőemlekek motívumainak csoportosítását, összevetését, analógiák felismerését, a kőfaragó műhelyek lehetőség szerinti elkülönítését, hatásuk, elterjedési területük megrajzolását, s mint az epigráfusok számára a CIL kötetek, „egy ilyen jellegű munka évtizedeken át bőséges forrása lehetne a kutatóknak."

2 Az Assotiation Internationale d'

Archéologie Classique 1963-ban elindított egy kezdeményezést, amelynek az a célja, hogy a Római Birodalom területén előkerült mindennemű kőanyagot összegyűjtse, rendszerezze és egységes felépítésű kötetekben a közönség elé tárja. Hatására több európai országban megjelentek a CSIR (Corpus Signorum Imperii Romani) különböző darabjai. A tervezett nyolc magyarországi kötetből eddig három látott napvilágot: a második kötet a Scarbantia-ad Flexum-Arrabona részt mutatja be (1994), a hetedik kötet Sopianae, a Dráva-Lussonium-Altinum területének előkerült emlékeit (1991), míg az 1999-ben megjelent munka Veszprém és Zala megyék anyagát tárja elénk.

3 A reliefes illetve más szobrászati kőemlekek nemcsak a szinte kizárólag a kutatók számára érdekes CSIR kötetekben jelennek meg. Fontos forrást jelentenek az egyes múzeumok lapidáriumait bemutató kőtári vezetők is, mint dr. Szőnyi Eszter említett munkája. A szerző nem először dolgozza fel a győri Xántus János Múzeum római kori kőanyagát. A Győr, Múzeumi Kőtár 1989-ben a Tájak-KorokMúzeumok Kiskönyvtára 340. számaként jelent meg, majd 2001-ben követte ezt az Ujabban előkerült római kori kőemlekek a Xántus János János Múzeum gyűjteményében című tanulmány. Mindhárom munka sajátos célt szolgáló összefoglalás, amely az új információk közzétételére törekszik, s e „frissítés", aktualizálás követendő példa lehetne más múzeumok hasonló kőtári vezetőinek újbóli feldolgozásához, még ha „csak" a laikus múzeumi látogatókat célozzák is meg. A vezető a kőtári anyag teljességének bemutatására törekszik, s alapvetően épít az ad Flexum-Arrabona területéről készült korábbi munkákra, jó kiindulópontot adva ezzel további kutatások számára.

4 I. A 127 oldalas tanulmány stílusa gördülékeny, jól követhető. Érződik, hogy nem kizárólag szakemberek, hanem egyúttal az érdeklődő közönség számára is készült. Közérthetők, érdekfeszítők az egyes emlékek leírásai, különösen érvényes ez a mitológiai történeteket ábrázoló reliefek tárgyalásakor (ld. Aurelius Saturninus márvány sírsztéléje, 10. kép, 48-49. p., a Mithras tábla töredéke, 24. kép, 78-79. p., a Heraklest és Alkestist ábrázoló domborműves tábla, 25. kép, 8081. p., a TeZZus-ábrázolás, 27. kép, 86-87. p., a Marsyas bűnhődését megjelenítő sírsztélé, 35. kép, 102-103. p.). 224