Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Recenziók - Tóth Vilmos: Síremlékek Győr–Moson–Sopron megyében (Székely Zoltán)

ARRABONA 2004. 42 / 2. Í/ÍOK SÍREMLÉKEK GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYÉBEN írta és szerkesztette: Tóth Vilmos Nemzeti Kegyeleti Bizottság Budapest, 2004. 231 oldal Néhány esztendővel ezelőtt a Nemzeti Kegyeleti Bizottság egy reprezentatív kiállítású sorozatot indított útjára, amely a hazai funerális kultúrát van hivatva bemutatni. Az első, két budapesti temetőt bemutató kötet után most megjelent a harmadik is, amely Győr-Moson-Sopron Megye síremlékeiből ad válogatást. A munkát Tóth Vilmos jegyzi, mint szerkesztő s mint a Bevezetés és a képaláírások szerzője. A sokat ígérő, igényesen megformált, színes borítójú kötet átforgatásakor az olvasót rögvest némi csalódás éri. A képeket nézegetve önkéntelenül is felmerül benne a kérdés: csupán ennyi lenne a megye temetői kultúrája? A legtöbb fotón a kőfaragók jól ismert iparosmunkáit láthatjuk, amelyek nem túl változatos formáikkal napjainkban is meghatározzák a síremlékválasztékot. Valószínűleg a szerkesztő is érezhette a kötetből kibontakozó kép sivárságát, ezért a bevezetőben összefoglalta azokat az elveket s szempontokat, amelyek alapján az egyes emlékeket kiválogatta. A „megye legfontosabb funerális emlékeit" számba vevő kötet kétszáz, országos illetve lokális jelentőségű személyiség síremlékét mutatja be. Azaz a fő hangsúly a neves személyiségek nyugvóhelyeire került: a műemléki illetve szobrászati és építészeti szempontok csupán árnyalják s kiegészítik ezt. A neves személyek számbavétele során a szerkesztő igyekezett minél szélesebb horizontot átfogni: nem csak politikusok és művészek, hanem tudósok, katonák, egyházi személyek, a városi közélet jellegzetes alakjai és a gazdasági elit tagjai is helyet kaptak a válogatásban. Tiszteletben tartva a szerkesztő választását, a recenzensben mégis felmerül bizonyos kétely: alkalmas-e ez a szempontrendszer a megye funerális kultúrájának reprezentálására? A válasz pedig egyértelműen nem. Az újkori temetkezési kultúrát ugyanis a sírkertek, temetők kialakítása s az ott felállított síremlékek anyagi és esztétikai mivoltukban megjelenő kvalitása jellemzi, és innen nézve a monumentumok állíttatóinak személye már másodlagos jelentőségű. E megfontolások figyelmen kívül hagyása miatt a kötet tkp. a megyei életrajzi lexikon kiegészítő síremlékkötetének hat - már ha lenne ilyen műfaj. A fenti kritikát persze elüthetnénk azzal, hogy a szerkesztő csupán rossz címet adott kötetének, hisz a „Jeles személyiségek síremlékei Győr-Moson-Sopron megyében" már fedné a könyv tartalmát. Mindazonáltal mégis úgy véljük, szerencsésebb lett volna a kötetet szervező különböző elvek kiegyensúlyozottabb alkalmazása. Nehéz ugyanis elfogadható magyarázatot találni arra, miként maradhattak ki a válogatásból a győri székesegyház XVI-XIX. századi sírkövei. A templom ún. Biblia-termében lévő monumentumok ugyan a nyilvánosság elől elzártak, ám egy reprezentatív válogatásból semmiképp sem maradhattak volna ki. S nemcsak művészettörténeti, hanem a szerző-szerkesztő által erőltetett történeti szempontok okán sem: hisz Náprági Demeter vagy Draskovics György püspökök koruk jeles személyiségei. Hedervárott járva érdemes lett volna betérni a Boldogasszony kápolnába: a XVII. századi vitézalakos, alkalmasint Viczay (I.) Ádám számára készített sírkő a megye egyetlen ilyen típusú emléke. Hasonló a helyzet gróf Széche222