Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Recenziók - Orbánné dr. Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona (Salamon Nándor)

ARRABONA 2004. 42 / 2. RECENZIÓK EMLÉKMŰVEK, EMLÉKTÁBLÁK GYŐRI KISLEXIKONA írta és szerkesztette: Orbánné dr. Horváth Márta Győri Városi Könyvtár, Győr, 2001. 338 oldal Néha az átfutási idő hossza vagy a terjedelmi korlátok okozzák, hogy késve adhatunk hírt fontos könyvekről, kiadványokról. Ez történt a győri helytörténetírás „második" lexikonával, amely a közterek szobrászat körébe vonható műtárgyait foglalja sajátos rendszerbe. Méreteiben és felépítésében hasonló munka kevés akad. Alapvető példaként tartja számon a szakirodalom Liber Endre Budapest szobrai és emléktáblái (1934) című könyvét. Újabb időkben Romváry Ferenc Pécs szobrait ismertető monumentális monográfiája (1982) számított jelentős vállalkozásnak. Készült album, értékőrző összefoglaló Debrecen, Szeged, Zalaegerszeg köztereken, épületeken elhelyezett szobrairól, emléktábláiról is. Orbánné dr. Horváth Márta „lexikona" hasonló indításból született, de jellegében, koncepciójában merőben más utat választott: nemcsak adatgyűjtemény hanem az utcák-terek szövevényében eligazító útikalauz is egyúttal. Feltehetően szenvedélyes kíváncsiság is ösztönözte a szerzőt, amikor gyalogszerrel bejárta a város hagyományos nevét őrző tizennyolc kerületét, elkülöníthető „tájegységét". Módszeresen feljegyezte az ismert vagy rejtőző emlék- és domborművek, feliratos táblák, útszéli korpuszok, emlékjelek és ide sorolható szobrok adatait, szövegeit. A „látványt" fotókon is rögzítette. Csak azt sajnáljuk, hogy az egyéb, tematikus szobrok csupán a sorok között - vagy ott sem - említtetnek, és nem külön szócikkben. Persze kivételek vannak: pl. Jedlik-Czuczor-szobor. A felderítő munkát levél- és könyvtári kutatás, kétszáz esztendő sajtójának szemlézése készítette elő. Az adatok halmazából szűrte ki a bevezető történeti áttekintést. Lényegre fogott dolgozatából megtudhatjuk, hogy néhány „üzenethordozó" címer, feliratos kő, kapuívzáró a távolabbi múltból is megőrződött. A jelesebb történések, neves személyiségek emlékére fölhelyezett kőtáblák mozgalommá terebélyesedő hagyománya a XIX. századtól követhető nyomon. Elsőként az árvizek csúcsszintjét rögzítő kis táblákat helyezték el. Ezt követte Méry Etel kezdeményezése, amely megmozdította a város közösségét. Az adakozók jóvoltából 25 vörös márványtáblával jelölték meg a vár maradványait, rendházakat, ispotályokat, iskolákat, neves épületeket (pl. Napóleon-ház). A folytatás sem maradt el. A városszerető buzgalom és a hagyományok jelentőségének felismerése a városatyákat, egyesületeket a hálás emlékezet tárgyiasult kifejezésére késztette. A komolyabb szobrászi részvételt igénylő emlékművek története hasonlóan alakult. Buda 1686-os megvívására emlékezve emeltette Kollonich Lipót az első, Mária tiszteletet kifejező oszlopot. A Mária-kultusz megjelenítése kisebb-nagyobb intervallumokkal a mai napig, Szervátiusz Tibor Boldogaszszony-kövéig nyomon követhető. A kötet kétharmada a tulajdonképpeni, adatokat sorjázó lexikon. 540 fellelt objektumot ír le utcák, terek szerint: az Ady Endre utcai Csermák-ház épülettáblájától a Zsellér utcai Csanak-Ménfő határkőig. A szócikkek azonos szerkezetűek, nüansznyi eltérésekkel néhol. A fekete sávban kiemelt sorszám, utcanév alatt a műtárgy közismert elnevezése, besorolási kategóriája (emlékmű, emlék, épület, várostörténeti, alapító, utcanévtábla, dombormű, hálakereszt) olvasható. A jelentősebbekről fényképet közöl, majd az 220