Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz éve (I. rész)

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK nákjuk fehéren nemezes. Virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, szirmai a csészénél rövidebbek, fehérek. A csonthéjas terméscsoport a vacokkúpról könnyen leválik, világos piros, bársonyos felületű és édes. Kétéves életciklusú, gyökérről jól sarjad, hajtásvégei nem gyökeresednek le, gyorsan növő faj. Májusban szakaszosan virágzik, és júliusban elnyújtottan érik (Bartha, 1999. 208.).

5 Európában a svájci cölöpépítmények lakói már az őskorban fogyasztották a málnát és a szedret. Ezt bizonyítják az archeobotanikai vizsgálatok a sok más gyümölcs magjával együtt megtalált több ezeréves leletek alapján. A málna gyűjtögetése napjainkig ezer éveket átívelő, élő hagyomány. A Kárpátok hegyeiben, a gyógyfürdők, kirándulóhelyek környékén a szegények egyik megélhetési forrása volt az erdei málna szedése.

6 A gyűjtögetett málnát poharakban, vagy levelekbe, papirosba takarva adták el a vendégeknek. A nagy tömegben szedett málnát kialakult kereskedői hálózat gyűjtötte be, és tisztes haszonnal adta tovább a konzervüzemeknek. A málnatermesztés fellendülését, Rapaics Rajmund szerint, a kárpáti málnászó

7 területek elvesztése indította el. Emellett nagy része lehetett benne a hazai feldolgozóipar fejlődésének, és a piaci, kereskedelmi lehetőségek kibővülésének. A közlekedési utak minősége és a szállítójárművek korlátozott száma miatt azonban elsősorban a nagyvárosok környező településein indult meg nagyobb arányú termelés. A keitekben termesztett málnát XVI. századból fennmaradt források említik először Európában. Magyarországon Lippai János 1667-ben megjelent Posoni kert című munkájában szerepel először, mely ezt írja: „Nagy hegyekbe terem kiváltképpen: de a' kertekben-is ültetik, hogy hamarébb kaphassa ember, mint az eperjet." (Lippai, 1667. 227.) Magyarországon már a középkor derekán megindult egyfajta „domesztikációja" az erdei málnának. Az emberi gondolkodás természetes szelekciójával a nagyobb bogyójút, a többet termőt választották ki és szaporították tovább. Erre utalhat az is, hogy az első európai néven nevezett Antwerpeni piros és Antwerpeni fehér, azaz sárga málnafajták közül a sárga málna leírásában, Pomonia Britannica című munkájában Brookshow 1718-ban megjegyzi, hogy ez a fajta Magyarországról származott.

8 Ebből az időből nincs magyar adat arról, hogy használtak volna bármiféle fajta-elnevezést. A nálunk termesztésbe vett málnafajták mind nyugat-európai eredetűek. A málnanemesítés csak az 1930-as években indult meg Pörpáczy Aladár munkásságával, melynek eredményeként az Eszterházi 40l-es volt az első magyar málnafajta. A háború után létrejött Fertődi Kutató Intézet is az ő szervező képességének köszönheti létét. Ebbe a munkába kapcsolódott be 1957-ben dr. Kollányi László, aki Porpáczi Aladár irányításával kezdett málnanemesítéssel foglalkozni. A kutatóintézet végezte az idegen fajták honosításának kísérleteit és a magyar málnafajták létrehozását.

9 A málna és elnevezései a magyar nyelvtörténet, folklór és a hitvilág tükrében A nyelvtörténeti szótárak szerint késői szláv jövevényszavunkként a malinából „a fekete jelentésű meZ-tő hosszú o-fokának -ina képzős származéka" (Kniezsa 1974. 325.) - alakult ki. A „málna" szó használata és meggyökeresedése a közhasználatban vidékenként változó, nagyon késői fejlemény Ezt támasztja alá, hogy helységneveinkben csak négy esetben szerepel, és csak ott, ahol ma is vadmálnát találunk a hegyvidéki erdők irtásain. Ezek a helységek mind a Trianonban elcsatolt területeken vannak, így Málnapatak-Málinec (Nógrád vm., ma Szlovákia), Málnás-Malnas, 152