Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Késő római ládikaveret Győr-Ménfőcsanakról
AR RABONA 2004. 42/2. __ _ __ __ _____ TANULMÁNYOK A három ládikaveret összehasonlításánál feltűnt, hogy bár a kisárpási veret rendkívül töredékes, figuráinak rajzolata sokkal élesebb, részletezőbb a másik kettőnél. Itt például jól megfigyelhetők a Genius szárnytollai, a Tavasz ruharedői, a kosár mintázata, a Nyár feje mellett elhelyezett koszorú részletei, a gabona kalászai, az Ősz ábrázolásán a szőlő venyige részletei és a szőlőszemek a fürtökön. A Tél ruházata: a tunika, a köpeny, a saru jól kivehető, ugyanígy a szegélydísz levélmotívumainak belső mintázata. Az esztergomi veret esetében ezek a részletek elmosódottabbak. Legkevésbé kivehetők a részletek a ménfőcsanaki darabon és ez csak részben magyarázható a másodlagos helyzetből adódó gyűrődésekkel, az erőteljesebb restaurálással. Mivel a három vereten a figurák méretei azonosak, nem gondolunk az eredeti verőtövek újra öntésére, inkább azok elhasználódására. A verőtő kopottsága így a veretek készítési sorrendjét is meghatározná: 1. kisárpási, 2. esztergomi, 3. ménfőcsanaki. A készítési sorrend természetesen nem okvetlenül azonos a földbe kerülésével. Ládikáink használati idejére a késő római koron belül pontosabb keltezést csak a leletösszefüggések adhatnának. Mivel a ménfőcsanaki ládikaveret fémkeresős felderítésből került elő, leletösszefüggései nincsenek. A kisárpási darabot Gáspár I. Valentinianus- korinak véli, egy - a ládikával együtt múzeumba került - kisbronz alapján (Gáspár 1979, 323.). Paulovits korabeli cikkéből azonban egyértelműen kiderül, hogy a ládikaveretekkel együtt 9 db IV századi, főként a Constantinus dinasztia uralkodói alatt vert pénz került a Magyar Nemzeti Múzeumba és hogy a leletek nem azonos sírból származnak (Paulovits 1927, 204.). Mursella K-i temetője - amelyből ládikánk származik - a Xántus János Múzeumban őrzött leletek és pénzek alapján az egész IV század folyamán használatban volt. Egyedül az esztergomi, hiteles ásatásból származó példány segíthet minket a pontosabb korhatározáshoz. Az Esztergom-Bánomi dűlői temető használata a IV századból az V századba is átnyúlik. A ládikát tartalmazó 139. számú téglasírban 8 év körüli kislány nyugodott, mellékletei közül egyik sem alkalmas szorosabb kormeghatározásra. A sír téglái között viszont volt egy Terentius Dux bélyegével jelzett darab, amelynek alapján azt állíthatjuk, hogy a ládika a IV század utolsó harmadában (vagy később) kerülhetett sírba (Lőrincz 1976, 27). 14
