Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Tanai Péter: A határhasználat változásainak vizsgálata a nyalkai Rézhegy példáján
TANAI PÉTER A HATÁRHASZNÁLAT VÁL T OZÁSAI N AK VIZSGÁLATA ... Utószó Bár a vizsgált területre nem jellemzők az olyan szélsőséges földrajzi formák, adottságok, melyek megváltoztatása nagy tájátalakító emberi beavatkozásokat tett volna szükségessé a gazdaságos kiélés érdekében. Mégis a meghatározó geológiai adottságok mellett a gazdasági és társadalmi fejlődéssel együtt járó változások voltak - és vannak - kényszerítő hatással a határhasználat módjaira, melyek, ha nem is visszafordíthatatlan, de tapasztalható átalakulást generáltak ezen a tájon is. E mozgató erők mindeddig soha egyetlen pillanatra sem voltak tekintettel az ökológiára. A mihamarabb kinyerhető haszon még ma is a legfőbb motiváló tényező, mely teljességgel figyelmen kívül hagyja az önző törekvés okozta változások következményeit. „A fejlődésnek ez a bonyolult mechanizmusa nem különlegesen magyar, hanem a korra jellemző általános európai sajátság. [...] Minthogy az európai iram ebben az időben is lázasan gyors, még gyorsabb és lázasabb a mienk, akiknek pótolni valónk is volt, de lépést is akartunk tartani. Ebből azonban következik, hogy a mi esetünkben az elkövetett hibák hatványozottabbak, már csak azért is, mert sokszor emeltünk bizonyos fejlődésfokok egyszerű átugrásával ingatag alapra súlyos felépítményt. A büszke felépítmény, amit ez a kor szerkesztett, önmagában sokszor kifogástalan, de alóla előcsillannak az alap hézagai,..." - írja mindezt Mendöl Tibor már 1942-ben (Mendöl 1942. 127.). A történtek megragadása, kiértékelése az EU-ba lépés kapcsán válik égetően szükségessé. A közelmúlt mezőgazdaságának termelőszövetkezeti rendszere negyven év alatt sem forrta ki magát. Az egykori tagok - valójában - ideiglenes, átmeneti állapotként élték meg a korszakot. A rendszerváltás -jól-rosszul végrehajtott - privatizációjából életre kelt magángazdaságoknak még ennyi idő sem jutott a meggyökeresedésre. E kialakulatlanság állapotában éri hazánkat, mezőgazdaságunkat, és a többnyire még ma is ebből élő vidéki lakosságot az uniós csatlakozással járó előírások, normatívák halmaza. Már látható, hogy leginkább a magángazdálkodás tárgyi - és idővel - szellemi értékei mennek majd veszendőbe. Fél Edit és Hofer Tamás átányi kutatásai egy átalakulás előtti pillanatban érték még tetten és örökítették meg számunkra egy mára már letűnt életmód jellemző formáit (Fél-Hofer 1997.). Az előttünk álló változások hasonló számadásra késztethetnek. A folyamatok értelmezéséhez nyújthat segítséget az általam alkalmazott számítógépen történő térképegybevetés, de elképzelhetőnek tartom a térképsorozatokból - megfelelő program segítségével - elkészíthető animációk létrehozását is. Ebben az esetben az egyes települések, illetve azok határaiban található különböző tulajdonságú területek felhasználásának változásait időben és térben egyidejűleg követő, tetszőleges sebességgel lejátszható „rajzfilmet" kapnánk. A bemutatott példák alapján úgy vélem, hogy a kronológiai sorrendbe állított, egymásra illeszthető térképlapok a jelenben végzett tájhasználati kutatásokhoz egyrészt történeti távlatot adhatnak, másrészt éppen e történeti perspektívával, azaz az adott terület térszerkezeti fejlődési tendenciáinak ábrázolásával a mai vizsgálatok eredményeit kontrollálhatják (Keményfi 2004.). Időszakosan átalakuló értékrendű világunkban szükséges volna, hogy ne személyfüggő, egyéni érdekkapcsolatok kínálják nemzetgazdaságunknak a viszonyítási alapot, hanem az egzakt kutatásokon nyugvó tapasztalatok. Ha a jelen vizsgálatokkal sikerülne kimutatni egy-egy táj tradicionálisan is értékesnek tartott területeit, illetve az eltérő adottságú területekhez adaptálható optimális kiélési formákat, akkor talán némi kapaszkodót kínálhatnák a közeljövő egyelőre még felmérhetetlen horderejű változásaihoz. 145
