Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Tanai Péter: A határhasználat változásainak vizsgálata a nyalkai Rézhegy példáján

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK szőllőket építettek." így 1698-ban hatvannégy szőlőből 900 akó bordézsmát szállítanak be a főapát pincéjébe (PBRt. IV 309-310.). Az 1715-ös Regnicolaris Conscriptio Nyalkán 338 kapányi szőlőterületet talált, öt évvel később 459% kapa szőlőt írtak össze (Néma 2003. 86.), 1749-ben pedig már 1015 kapás szőlőföldjük van. Igaz, hogy ebből az extraneusok - kik zömmel a Komárom megyei Tárkány lakói - 625 kapa területet bírnak, mely az egész szőlő 59%-a (Néma 1995. 6. és 7. sz. táblázat.). (1. kép) Noha a nyalkái határt ábrázoló 1790-es térkép szövegmezőjét nem töltötte ki az azt elkészítő mérnök, e munkát összevetve a kor kéziratos térképeivel,

9 a grafikai megoldások, valamint a színezési és kalligrafikus jegyek hasonlósága alapján megállapíthatjuk, hogy a rajzot Magyar István „hites földmérő" készítette.

10 Ezt igazolja a falu fölötti irtásterületbe pointírozott datálás előtti „M I" monogram is. Ha a készítőt sikerült is minden kétséget kizáróan azonosítani, a készítés okát illetően csupán arra hagyatkozhatunk, hogy minden bizonnyal Mária Terézia 1767-ben hozott rendeletével kapcsolatos munkálatok állhatnak a háttérben (Dóka 1996. 85.). Első pillantásra három, de tüzetesebb vizsgálattal négy jól elkülöníthető művelési mód rajzolódik ki előttünk. A települést szinte körbeölelik a szántók, melyet egyedül a faluból DNy-i irányban kivezető utak által közrefogott ék alakú területen szakítanak meg a - minden bizonnyal egykor az Ilak erdőtől irtással elhódított - legelők. E terület nem egyöntetű irtás, az Alsó- és a Réz-hegyi szőlők között inkább ritkásan meghagyott legelőerdő. A földek mélyebb vízállásos helyein a Füzes kivételével a falu, illetve az uraság rétjeit látni, míg az arra alkalmas fekvésű területeken a szőlők találhatók. A Felső, ma Öreg Szőlőknek nevezett hegyben 48 építményt számolhatunk össze. E terület felső csücskében talán egy új telepítést kívánt jelezni a térképész. A szőlőhegy közbirtokosságának önigazgatására utal a Szt. Mártoni Convent 1829-ben „Nyalkái Helységünk határában lévő ugy nevezett Öreg Szőllő Hegynek fentartására" kiadott 28 articulusa.

11 Az Alsó-, később Kis-Hegynek jelzett területen 17 szőlőbeli építmény áll, melyekről azt is tudjuk, hogy nagyrészük lakott.

12 E XVIII. század elejétől induló telepítési láznak természetesen megvan a maga gazdasági motivációja, hiszen egyrészről a szőlő talaj igényének nagyon megfelel a köves, nehezen megmunkálható hegyi talaj is, amely ha szőlőültetésre alkalmas, vagy alkalmassá tehető föld volt, úgy már a XIV század folyamán is kétszeres értéket képviselt a gabonát termő földekkel szemben (Belényesy 1955. 1112.). Másrészről a pusztai járásban adva voltak a hódoltság alól felszabadult, kedvező helyen fekvő területek, melyeknek hasznából a távolabbi vidékek népe is igyekezett részesülni (Filep 1999. 157.). Még a XVIII. század végén is találkozunk új szőlőterületek kialakítása végett irtott földekkel, pedig a bécsi udvar gazdaságpolitikájának következtében 1762-től életbe lépett vámszabályok lezárták az utat a magyar borok nyugati kereskedelme előtt (Égető 1999. 151.). Ebből következik, hogy bizonyosan nem a nyugati piacok, mint inkább a saját fogyasztásra termelés motiválta a Veszprém megyei Lázi jobbágyait, amikor 1773-ban olyan egyezségre léptek a bencés főapáttal, melynek értelmében két év leforgása alatt szőlővel ültetik be a nyalkái Réz-hegyet (PBRt. V 241. és 308-309.). Az első felmérési dokumentációk - nem véletlenül - épp a terület művelésbe vétele miatt készültek. (2. kép) Egy 1777-es Asszonyfa határát is jelölő rajzon még egy „dumetum", azaz bozótosnak jelzett területen kialakított, feltehetően körülárkolt szőlő ültetvényt láthatunk. Amint arra fentebb is utaltam, a hódoltság alól XVII. század136