Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Szabó Péter: A győri kézművesek barokk kori vallási kötelezettségei
ARR ABONA 2004. 42/1. S ZENT-KÉP-KULTUSZ rend, minden dolognak a lelke, amelynek figyelembevétele igen szükséges és üdvös, ami szerint a felséges Istennek az illendő tisztelet megadassák, és az ő legszentebb neve áldassék és magasztaltassák, ellenben ilyen módon a rossz szokássá vált szidalmazás, szitkozódás és átkozódás, valamint más bűnök és visszaélések megfelelő módon büntettessenek és így egészében kiirtassanak". A 21. szabálypontban helyet kap a temetési kötelezettség, különös figyelemmel a szentségek felvételére: „Ha Isten végzéséből megtörténik, hogy egy mester, felesége, gyermeke vagy házanépe elhalálozik, akkor a mesterek és legények adják meg az utolsó kíséretet, és tartozzanak segíteni az eltemetésben... Egyébként minden lehető gondot kötelesek arra fordítani, hogy a beteg ne haljon anélkül, hogy a szentségekkel el nem látták" (XJM.CAC.31/5.1643). A győri ács céh 1696-ban I. Lipóttól kapott szabályzatában érzékletesen fogalmazódik meg a valláserkölcsi formulákba rejtett alattvalói magatartás-norma: „Először: Győr szabad királyi városban nem lehet engedélyezni és jóváhagyni több mint öt városi mestert, akik az egyedül üdvözítő katolikus vallás hívei, és pedig három a német, kettő a magyar nemzetből. Egyebekben pedig mindegyikük tekintsen mindenkoron a mindenható Istenre, törekedjék becsületességre és jámbor keresztény életre és legényeit, inasait és szolgáit is erre buzdítsa... Negyedszer: Az iparos céh minden kántorböjti időszakban egy, erre a célra meghatározott napon szentmisét mondasson a plébániatemplomban, és fizessen ezért a papnak harminc krajcárt a ládából. Ezen a szentmisén mind a mesterek, mind a legények buzgón és becsületesen jelenjenek meg, mint ahogyan mindegyikük tegye adományfillérjét az oltárra. Hasonlóképpen, amikor Szent József ünnepe évente beköszönt, valamennyien buzgón jöjjenek az istentiszteletre. Ami azonban Űrnapja, avagy corporis Christi ünnepét illeti, más iparos céhekhez hasonlóan a szokásos körmeneten és annak nyolcadján is áhítattal vegyenek részt, mégpedig zászlójuk alatt /: aminek mielőbbi elkészítését szorgalmazzák:/. Egy font viasz büntetés terhe mellett nem maradhat senki távol, kivéve, ha beteg, vagy külföldön tartózkodik" (XJM.CAC.31/3.1696). A győri csizmadiák I. Lipóttól kapott, 1675-ös oklevele megerősítve adja tovább korábbi - 1604-ben kapott - szabadalmaik szövegét. Már alakulásukkor kiadott szabályzatuk záradékában a káptalan megkövetelte a székesegyház számára adandó gyertyák és a körmeneti részvétel kötelezettségét: „Item ut quodlibet Anno in festő Sacratissimi Corporis Christi solemni processioni personaliter onmes & singuli interessé teneantur, & sint obligati sub poena in reluctatores, per nos infligenda" (XJM.Céh.53.11.11.1675). A későbbi megerősítések hozzáfűzött toldalékai is tartalmaztak vallási vonatkozású rendelkezéseket, így Philippus Mansfeldt 1653-ban hozzáfűzi, hogy miután az artikulusok a „Pápista Religióban lewő Chizmazia Mester embereknek adattanak; azért... ne legyen szabad... mas vallásban lewü embert be venni a Chehbe" (XJM.Céh.53.11.10.1653). Az 1718-as artikulusok megszabták a „Boldogságos Szeplőtelen Szűz Máriának" tiszteletére minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a „Cathedrális Templomban, a Sz. Háromságh tisztességére épített Kápolnában" hét órakor tartott miseszolgáltatást, mely alkalommal - külön felhívja a figyelmet rá - az offertóriumon is részt kellett venni. Ugyancsak a fent említett kápolnában - a székesegyház ma is látható gótikus, ún. Héderváry-kápolnájában - „Szent Imre Herczegh Napján", a céh védőszentje ünnepén misét szolgáltatni kötelezte a céhet III. Károly privilégiuma. Egyúttal 96
