Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Dr. Czigány Jenő: Adatok a jelképes koponyalékeléshez

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Dr. Czigány Jenő ADATOK A JELKÉPES KOPONYALÉKELÉSHEZ (Lébény-Kaszásdomb 17. sz. sír.) A jelképes koponyalékelések napjainkig mind régészeti, mind paleopathologiai szempontból a megoldatlan kérdések egész sorát, számos talányát vetik fel. Tulajdonképpen nem ismert a beavatkozás igazi célja, alkalmazásának magyarázata, kivitelezésének hiteles módja. Nem igazolták létrejöttét az eddig feltételezett kulturális vagy orvosi szokások (így pl. a nemi érettség elérése, beavatási ritusok, vészelhárító vagy betegségelhárító kezelések, mágikus vagy religiozus beállítottságok, társadalmi rétegek megkülönböztetésére szolgáló jel stb.). Saját esetünk ismertetése előtt célszerűnek látszik összefoglalni mindazon ismereteket, amelyek jellemzők és hitelesek a jelképes koponyalékelésekre. Nemeskéri J. és munkatársai összefoglaló tanulmányban ismertették a magyarországi jelképes trepanációkat (Nemeskéri J. 1960) és munkájuk során 97 ásatag koponyán 143 jelképes koponyalékelést tanulmányoztak. Míg a valódi koponyalékelés alkalmával a csont átvésése a koponyacsont mindhárom rétegét érinti, addig a jelképes lékelés esetében csak a legkülső réteget, a lamina externat, ezáltal a diploe réteg szabaddá válik. A jelképes lékelések helye nagyrészt a koponyatető legmagasabb pontját határoló részen, a bregma és a vertex mérőpontok között foglal helyet, ritkábban a falcsonton és a homlokcsonton volt megtalálható. Véleményünk szerint a trepanációkat hegyes, éles eszközzel végezték vésés útján, kör vagy ovális alakban, átlagosan 10-20 mm-es nagyságban. A gyermekkort kivéve általában a 30-50 év közötti egyének voltak a leggyakrabban érintettek, és egyharmadban női, kétharmadban férfi egyedeknél fordult elő a X. és XI. században lévő sírokban. A jelképes lékelés pogány eredetű szokásnak tartható és a XII. századtól, a kereszténység magyarországi megerősödésével végleg eltűnt. A régészeti mellékletek nem bizonyítottak valamiféle társadalmi megkülönböztetést és ugyancsak nem találtak orvospathologiai szempontból olyan csontelváltozást, mely az eljárás gyógyító jellegét, betegségelhárító jelentőségét igazolta volna. M. Teschler-Nikola és munkatára (4) az újkőkori Vucedol-i lelőhelyen előkerült 13 egyén csontvázán, 7 koponyán, az os frontalen és az os parietalen talált 7-10 mm-es nagyságban köralakú ill. ovális alakú jelképes léke57