Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

In memoriam Czigány Béla - Perger Gyula: Czigány Béla gyűjtési beszámolója a győrújvárosi szegkovácsokról. Jelentés Czigány Béla általános iskolai igazgató 1950. június 28. győri néprajzi gyűjtéséről. Szegkovács, iszkápás mesterség

ARRABONA 41.2003. IN MEMÓRIÁM... Perger Gyula CZIGÁNY BÉLA GYŰJTÉSI BESZÁMOLÓJA A GYŐRÚJVÁROSI SZEGKOVÁCSOKRÓL A második világháborút követően, 1946 szeptemberében a vallás- és közoktatási miniszter Szőke Béla gimnáziumi tanárt - az érsekújvári múzeum volt igazgatóját - bízta meg a győri Városi Múzeum újjászervezésével. A következő évben meginduló gyűjtő és régészeti munkába bevonták Czigány Bélát is, aki 1928-tól koroncói tanítóként jelentős magángyűjteményt hozott létre. Czigány Béla ugyan csak 1958-tól lett a múzeum hivatalos dolgozója, de a háborút követő első évtizedben aktívan gyarapította a Xántus János Múzeum gyűjteményeit, s az alább közlendő jelentés alapján néprajzi terepmunkát is végzett. (Uzsoki 1965. 69) Győr-Újváros határában a 18. századtól jelen voltak a kovácsolással foglalkozó szegkovács cigányok. A19. századra identitásukat megőrizve, adófizetőként is betagozódtak a város társadalmába. Fő termékük a hajók és ladikok "varrásához" nélkülözhetetlen iszkápa volt, ezért - bár sín-, stukatúr-, bánya- stb. szeget is készítettek -, iszkápás cigányokként tartották számon őket. A (nagy)családban dolgozó szegkovácsokat 1948-ban szövetkezetbe szervezték, s különböző kézi kovácsolású fémtömegcikkeket gyártottak az 1980-as évekig. (Perger 1995) Amikor Czigány Béla 1950 nyarán az akkor 80 esztendős Csonka Albertet faggatta a szegkovács-iszkápás mesterségről, olyan adatokat hozott felszínre, melyek még a mesterség 19. század végi és a századfordulóra jellemző eszközeit és munkamódszereit idézték. Czigány gyűjtési beszámolójából jól kirajzolódik az egykori munkamenet, a szerszámok és eszközök használata, néhol a változások is tetten érhetők. A leírások érzékelhetőbbé, érthetőbbé tétele érdekében a gyűjtő négy eszköz rajzát azok részeinek elnevezéseivel - is mellékelte. A riégy gépelt oldalnyi kézirat bizonyosan megszerkesztett munka. Ha nem is mindenütt és pontosan a nyelvészetben szokásos jelölésekkel, de a gyűjtő érzékelteti a beszélő köznyelvi fordulatait, nyelvjárási (főként hangtani) sajátosságait. Munkájának jelentőségét erősíti az is, hogy a fémműves cigányokról útmutatóul is szolgáló - tanulmányok csak a gyűjtést követően váltak hozzáférhetővé, (vö. Bakó 1954., Bogdál 1965., Erdős 1962., Landvenicza 1955.) A Xántus János Múzeum néprajzi gyűjteményének gyarapodásából kitűnik, hogy Czigány Béla a szegkovács "műhely" szerszámait, termékeit 357