Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

In memoriam Czigány Béla - Tóth László: Czigány Béla életújta (1901–911)

ARRABONA41.2003. IN MEMÓRIÁM... el gyakorlati téren, az egyes tárgyak használati (és kulturális) értékének felismerésében. Ilyen értelemben ő mindent gyűjtött, ami régi tárgy,vagy muzeális emlék és győri helytörténeti értékkel bír (céhes emléktárgyak, érmek, régi pénzek, képeslapok, fotók, rajzok, néprajzi tárgyak stb.). Ő rendezte 1949-ben a városi érem- és régi pénzgyűjteményt, az évtizedek során tovább gazdagította a Xántus János Múzeum érem-gyűjteményét és numizmatikai emlékanyagát. Valójában a numizmatikában tudta felmutatni muzeológiai gyűjtőmunkájának legnagyobb sikerét és eredményét. "A numizmatika a legszebb tudomány!" - ismételgette folyton barátainak. Nagy érdeme volt az adatkezelés pontossága, a gyűjtési tapasztalatok megbízható leírása. Nem hanyagolta el a belső muzeológiai munkát sem: rendezte és feldolgozta a győri múzeum rangos céhes gyűjteményét (céhládák, céhzászlók, céhes oklevelek, cégérek, behívó táblák, céhedények stb.). Számos gyűjteményt gyarapító, kiegészítő gyűjtést folytatott több, elsősorban a helytörténeti ágazatban (iskolatörténeti tárgyak, ipartörténeti emlékek, kézműipar, ipartestületek, gyártörténet, közigazgatás, polgári életmód, családtörténet, városrészkutatás, folyók szabályozása és hasznosítása). A múzeum törzsanyagából több esetben is rendezett állandó és időszaki kiállítást, számtalan időszaki kiállításon mutatta be változatos és érdekes gyűjtésének tárgyi eredményeit, melyeknek nagy volt a látogatottsága, ezáltal magas volt a közművelődési értéke. Színes és élvezetes múzeumi tárlatvezetéseket tartott a diákságnak, vagy akár a felnőtt látogatóknak is. Gyakran felkeresték a múzeumban a Kisfaludy Napok helytörténeti pályázatán induló középiskolás diákok, akiket ellátott hasznos, pedagógiai értelmű jó tanácsokkal, irányította kutatói gondolkodásukat, ösztönözte lelkesedésüket, javította, korrigálta ötleteiket. Ilyenkor mindig tanítónak érezte magát a múzeumi műtárgyi környezetben. Az általa feltárt adatok és tapasztalatok pontosak és használhatók voltak, nem hanyagolta el a feldolgozás és leltározás apró munkáit, gyűjteményei körül rendet tartott annak ellenére, hogy mindig szűkös volt a raktári tér. Elmélyült, monográfiái igényű kutatást folytatott a győri hajósmolnárok életéről és munkájáról, melyet hat részben közölt az Arrabona múzeumi évkönyvben. Az általa végzett, rábai és kis-dunai molnárokkal kapcsolatos kutatási eredményei országos jelentőségűek. Első közleménye az Ethnographia-Népélet c. folyóiratban jelent meg 1947-ben Csuba Ferenc históriájának dunántúli változata címmel. Ott volt a múzeumi évkönyv indulásánál, néhány történeti és műemlékvédelmi dolgozattal elősegítette az évkönyv szellemi arculatának kibontakozását. Több kitüntetése mellett 1974. augusztus 20-án, tudományos - muzeológiai munkájának elismeréseként megkapta, a muzeológus szakma legnagyobb elismerését, a Móra Ferenc-díjat. Jellemző eset, hogy a díj átvétele 348