Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Almási Tibor: A Patkó Imre Gyűjtemény (Salamon Nándor)

ARRABONA 41.2003. RECENZIÓK kezdődik és Zoltán Mária Flórával zárul. Mintegy függelékként további negyedszáz név és adathiányos, főként grafikus lapjainak leltári leírása teszi teljessé a számbavételt. (Némely név feloldására van javaslatunk: Anton Kuguli talán egy albán művész lehet?, Zt. Hegedisic esetleg a horvát naiv festők között kereshető!; Markos András minden bizonnyal a Csíkszeredán 1950-ben született, Kolozsváron végzett, később Stuttgartban élő festőmű-vésszel azonos, aki 1992-ben a Die Gruppe tagjaként szerepelt a Szóm- bathelyi Képtárban; Tóth Endre rajzai pedig a Meggyesen született (1918.), 1998-ban elhunyt szobrásszal hozhatók kapcsolatba!) Az egyes művészek és műveik ismertetése azonos rendet követ. Nevüket nagy antikvával kiemelten olvashatjuk. Alatta a születés (és halálozás) évét találjuk. Az általában rövidre fogott, lexikális adatokat mondatnyi jellemzést tartalmazó életrajz követi. A biográfiák közel azonos terjedelműek, de akár adatbőség, akár jelentőség vagy éppen szimpátia okán eltérések mindkét irányban előfordulnak. A névcikkek tartalmazzák az alkotók besorolását (festő, grafikus), a művészeti tanulmányok, mesterek, díjak, fontosabb egyéni és csoportos kiállítások, tanulmányutak adatait, de megfogalmazásuk nem sablonos. Igazodnak a megnevezett pályája, stációi, elfoglalt helye értékrendjéhez. A gyűjteményben őrzött valamennyi mű azonosításhoz szükséges adatai a szabályok szerint követik egymást. A dőltbetűs cím után a készítés éve, a hordozó alap (papír, vászon), a technika (rézkarc, szitanyomat), a pontos méretek, majd a különféle jelzetek (esetleg feliratok) s végül a leltári szám található. Néhány kivételtől eltekintve (pl.: Atila) ezután egy-egy idézet - rövid jellemzés, önvallomás, kritika részlet - olvasható. A szerzők köre rendkívül tág horizontú. Szépírói megnyilatkozást (Gyergyai Albert, Faludy György), művészettörténészi jellemzést (Mezei Ottó, Pogány Ö. Gábor, Mucsi András), esztétikai okfejtést (Hamvas Béla, Kemény Katalin), műkritikusi megjegyzéseket (Bálint György, Csapó György) fedezhetünk fel magunknak. Nem hiányoznak a külföldi auktorok sem (Marcel Brian, Alejo Carpentier, Jean Cocteau). A szemelvények nagyobbik részét a művészek megnyilatkozásaiból válogatta a szerző. Ha pedig nem akadt illeszkedő, használható textus, akkor a maga kútfőjéből, írásaiból merített megfelelő sorokat. Az eligazodást segítő szövegek tíz-húsz sor terjedelműek, a lényegre törekvőek, de némely esetben csupán egyetlen mondatra szorítkoznak avagy alaposan átlépik a terjedelmi korlátokat, indokolatlanul hosszúak. Egyik változatra Charles Lapique „absztraktéértelmezése, a másikra Jacques Leenhardt Mark Anna architektúra - felfogását magyarázó szövege lehet példa. A kötetet tájékozódás vagy kutatás céljából lapozó olvasó megelégedéssel böngészheti a „személyi lapot" kiegészítő, csak néhány esetben 312