Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Ferdi Irmfried Wöber: 1809 Schlacht be Raab (Krisch András)

ARRABONA41.2003. RECENZIÓK a francia vonalakon, és a Balaton déli partját is érintve egyesülni a Komáromhoz visszavonult főerőkkel. Eközben több francia foglyot ejtettek, sok osztrák-magyar hadifoglyot kiszabadítottak. Különös figyelmet szentel Wöber a kismegyeri major körüli véres harcoknak, mivel itt a védők között találhatjuk az osztrák önkéntesekből álló 2. grazi Landwehr zászlóaljat. A majort végül is súlyos veszteséget szenvedve a franciák elfoglalták, a védők elestek, megsebesültek, vagy fogságba estek. A fejezet végén Wöber összegzi a harcoló feleknek a szakirodalomban megadott veszteségeit, ő maga azonban egyik mellett sem foglal állást. A negyedik és egyben utolsó fejezet a „Harc Győr városért" címet kapta. A csata után a császáriak Péchy ezredes parancsnoksága alatt helyőrséget hagytak Győrben. A franciák által teljesen körbe zárt és ágyúzott város eleste csak idő kérdése volt. Június 24-én szabad elvonulás ígérete után a védők meg is adták magukat. A franciák ígéretük ellenére, a legénységet fogva tartották és csak francia foglyokért cserébe engedték el őket. A könyv utolsó lapjain a császári hadvezetés hibáit összegzi még egyszer a szerző, majd a Wiener Zeitung 1809. június 24-i híradását közli Győr elestéről és az erődítmény átadásának feltételeiről, továbbá három többékevésbé ide vágó híradást (egy osztrák kurír francia fogságba eséséről, a franciák közleményét Győr város elestéről, illetve a bevonulásról). A könyv végén bármiféle összefoglalást, rezümét hiába is keresnénk, ilyet nem fogunk találni. Úgy tűnik a szerző mintha elfáradt volna és ezt idézetekkel, újságkivágásokkal próbálta áthidalni. Ehelyett egy SpeciesFacti-t (tényállásjelentés, egy bizonyos esemény részletes leírása) találunk, amelyben Hummel alezredes a kismegyeri major körüli harcokat írja le, kiemeli azokat a katonákat, akik hősiességükkel kitűntek. Legvégül pedig Colloredo Mansfeld tábornok jelentése található Erdődy grófról, aki a győri csatában kétszer is az ellenség ellen vezette zászlóalját, ezzel is példát mutatva embereinek bátorságból és hősiességből. Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy Wöber nem sok figyelmet fordított a magyar tulajdon- és helynevek helyesírására sem. Az imént idézett Erdődy gróf neve is rövid ö-vel szerepel, ugyancsak röviddel íródott Győr, vagy Ménfő is. Folyamatosan hibás a győri erődítmény parancsnok Péchy (a szövegben: Pétschy) ezredes nevének írása is. Egészen szokatlan az is, hogy az 58. oldalon az egyik szószerinti idézetben állítólag Bay Ferenc tollából „Budapest" olvasható. Összességében a könyvről elmondható, hogy egy magyar földön lezajlott, osztrák-magyar közös történelmi eseményt mutat be németül, a már ismert szakirodalom alapján. Ez a tény mindenképpen örvendetes, hiszen így külföldön, elsősorban a német területeken is hozzáférhetőbb lesz a magyar történelem ezen csatája, amely ha a világtörténelmet nem is vál308