Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Domonkos Ottó: A magyarországi mesterlegények közép-európai kapcsolatai és szokásai a XV–XIX. században (Gráfik Imre)

ARRABONA41.2003. RECENZIÓK kapcsolatok példái mind a történeti irodalomban, mind a céhtörténeti és helytörténeti irodalomban a folyamatosságot bizonyítják. Domonkos Ottó nem hallgatja el, hogy több mesterség vizsgálatának írott forrásai hiányosak ugyan, de szórványadataik olyan mozaik töredékeket őriztek meg a magyarországi legények szokásai köréből, amelyek kiegészítésére eddigi kutatásai alapján vállalkozni tud összefoglalásában. Ónálló fejezetet szentel az inasfelvétel és a felszabadítás kérdésének. Eredeti források, korabeli krónikák, önéletrajzok, útinaplók alapján ismerteti a legénnyé válás nehéz éveit. Példái sokrétűek; számtalan céhes mesterségről, s az ország szinte minden tájáról olvashatunk kisebb-nagyobb részletességű leírásokat. Ugyancsak önálló fejezet tárgyalja a vándorlások - bizonyságlevelek témakörét. A vizsgálatba vont források ez estben céhlevelek, legényszabályzatok, szálláskönyvek és útinaplók. Nehezítette a szerző munkáját, hogy a magyarországi céhek iratanyaga meglehetősen hiányosan maradt fenn. A töredékes hazai adatok értelmezéséhez, kiegészítéséhez az e vonatkozásban gazdag (és a magyarnak több vonatkozásban mintául is szolgáló) német nyelvterületről származó céh- és ipartörténeti emlékek, valamint a kiterjedt szakirodalom nyújtott segítséget. Bizonyságul felidézzük, hogy Szabolcsi Hedvig a bécsi Tischler Innung 1804-1824 közötti anyagában 38 magyarországi város 106 bizony ságlevelét találta meg (54. oldal). A vándorkönyvek - szálláskönyvek tárgyalása is önálló fejezetként szerepel a kötetben. Magyarországon 1816-ban vezették be a vándor könyvek alkalmazását, de sajnálatosan kevés példány maradt fenn belőlük, s szakmánkénti és területi megoszlásuk is egyenetlen. Kiegészítő adatok a már említett útinaplókból és krónikákból nyerhetők. E fejezetből tudjuk meg, hogy a legkorábbi vándorlási térképet Kistler Jakab soproni festőmester krónikája alapján tudta megrajzolni a szerző (74. oldal, illetve 18. térkép). Korunk korszerű közlekedési eszközökkel rendelkező és azokat használó olvasói számára elgondolkodtató lehet Domonkos Ottó megállapítása a múlt századokra: "A magyarországi szálláskönyvek, jegyzőkönyvek több ezres adataiból kirajzolódik a kép, miszerint a Rajna vonaláig, tehát a birodalom nyugati határáig, illetve keleten Szilézia és Galícia, de néhány észt, lett, litván és szentpétervári orosz is az érdekelt területek közé tartozott. Északon a dán és egy-két norvég város kézművesei kapcsolódtak e területhez." (75. oldal) Számtalan konkrét példa, valamint számítások, táblázatok és térképre vetített adatok érzékeltetik azt a dinamikus életmódot, mely egy-egy mesterség elsajátításával együttjárt. Utikönyvek - címtárak fejezet cím alatt elemzi a szerző azokat a XIX. századi kiadványokat, melyek olyan hasznos és célszerű útmutatásokat tartalmaznak, mint pl. szakmai címjegyzék, közlekedési lehetőségek, pos301