Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Arcképek - Enzsöl Imre: Dr. Sőtér Ágoston (1937–1905)

ARRABONA41.2003. ARCKÉPEK hogy az egyletet a vármegye védnöksége alatt a saját elképzeléseinek megfelelően vezethesse. Tudós helyettesei jobban értettek a régiségtanhoz, mint jómaga, de kedvet kapott hozzá és több területen érdemben tett az egyletért és a magyar nemzeti kultúráért. A vármegye felé mindig ő tartotta a kapcsolatot és ennek az egylet hasznát látta, mivel támogatást is elsősorban onnan remélhettek. A jó megyei kapcsolatok ellenére ez nem ment mindig könnyen és a politikai csoportosulások is váltották hatalmukat, ami nehezíthetett az egylet és elismert vezetője dolgán. A hivatalos megalakulás után a megye belépett az egyletbe, mint örökös alapító tag és 100 Ft-ot befizetett. Címerét is használhatta az egylet, ezen kívül a megyei községek pártfogásába ajánlotta az egyesületet. Ekkor folytak az 1882-ben kiadott Major Pál-féle megyei monográfia második kötetének előmunkálatai, amibe az egylet is szerepet játszott, s amely 1886-ban meg is jelent. Ebben említették röviden az egyletet és a megye történetét. Az egylet iratokat és könyveket szeretett volna a megyei levéltárból, de ezt 1884-ben a megye még nem engedélyezte. Csak átvételi elismervény ellenében kölcsönözhettek szakkönyvet. Ezek diplomatikai jellegűek voltak. Kérésüket 1887-ben is megismételték, de az egyletnek nem volt biztonságos helye az elutasítás szerint. Viszont ettől az évtől kezdve rendszeres juttatást kaptak a megyétől. Ez évben még csak 24 Ft-ot, 1888-tól évi 30 Ft-ot. Sőtér elérte, hogy az 1883 óta az egyesület által vett értékes muzeológiai szakterületekhez tartozó könyveket a pándorfi vámpénztárból a megye utólag kifizesse. (Ilyen volt pl. a Kohen-féle antik numizmatikai kézikönyvek sorozata.) Sőtér részt vett minden ügy intézésében, a fontosabbakban, mint például a Jankovich Antal-féle levéltár sikeres megszerzése a múzeumnak, maga járt el Pulszky Ferencnél. Jó érzéke volt a fontos ügyek kiválasztásához, amit maga vett kézbe. Jogtörténeti tette volt, amikor 1885-ben diplomatikai bizonyítékok alapján kimutatta, hogy a Nemesvölgy (Edelsthal) környéki területet Ausztria lefaragta hazánkból és szorgalmazta annak visszacsatolását. Ezzel a megyei és országos politikába is belefolyt, bár eredménytelenül. Tehát kezdetben őt is a diplomatika érdekelte, de közel sem volt olyan képzett mint Ivánfi Ede. Viszont jól szervezte és „menedzselte" az egyletet. A tárgyak kezdettől felajánlások útján kerültek a gyűjteménybe, de Sőtér a rómeri gyakorlat szerint eljárva, felhívásokkal, célirányos beszerzésekkel gyarapított. Előnyt jelentett tekintélye, ismertsége, ha valami muzeális emléket meg kívántak szerezni. Elérte, hogy a kis megye kis egyesülete az átlag feletti eredményt produkálhasson. A megye által biztosított anyagi eszközökből kiadta az egylet alapszabályát, éves elnöki jelentéseit, közgyűléseit, tagnévsorait, gyűjte-ményeit, könyvtárát is nyomtatott füzet formájában. (Látsd az irodalomjegyzékben.) 286