Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)
Tanulmányok: - Balázs Tibor: Gévay-wolff Lajos Sopron vámegyei alispán (1870–1963) életútja és munkássága
ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Még ugyanebben az évben 1925 végén elérte az alispán a törvényhatósági tisztviselők nyugdíjjogosultságának a határát, mert már 35 éve állt munkaviszonyban. Tehát már ekkor nyugdíjba is vonulhatott volna. De Gévay-Wolff Lajos, a tettek embere, hatalmi pozíciójához is ragaszkodva, a rengeteg tennivaló közepette nem akart még gondolni sem a nyugdíjba vonulásra, és a törvényhatósági bizottság sem engedte el. Ezért 1925. december 9-én a közgyűlés foglalkozott az alispán visszatartásának kérdésével, aminek eredményeként Gévay-Wolff Lajos még 13 évig hivatalban maradt. Ezután már kaphatott volna nyugdíjat a fizetése mellett is, de arról lemondott, csak alispáni fizetését vette fel továbbra is, és tovább fizette a nyugdíjjárulékot. A húszas évek második felének konjunktúráját útépítésekre és hídépítésekre használta fel az alispán. Az építkezések fedezetét külföldi kölcsönből biztosította. A kortársak szerint ekkor még nehezen lehetett hitelt szerezni, de Gévay-Wolff alispánnak mégis sikerült. 1927-ben 53010 fontsterlingre rúgó angol beruházási kölcsönt szerzett a vármegyének "a törvényhatósági bizottság elképedésére 7 ', és emiatt az alispánt "a pénzügyek és a háztartásvezetés valóságos zsenijének" tartották. A kölcsönnek köszönhetően nem kellett adót emelnie, sőt még le is szállíthatta a lakosságnak kellemetlen és nagy terhet jelentő közmunkaváltságot. A kölcsön első részletét 7,5%-os kamattal 92%-os árfolyamon, a 2. részletét 6%-os kamattal 80,5%-os kibocsátási árfolyamon folyósították. A beruházási kölcsönt részben a kapuvári kórház kibővítésére, részben pedig a vármegye siralmas állapotú úthálózatának korszerűsítésére használta fel az alispán a törvényhatóság teljes egyetértésével. Mindezek kevéssé produktív beruházások voltak, tehát nem hoztak bevételt a vármegye számára, az alispán és munkatársai azonban belátták, hogy a közlekedés fejlesztésével és egyéb infrastrukturális beruházásokkal (telefonhálózat kiépítése, a községek villamosítása) a vármegye gazdasági fejlődését segítik elő. Az automobilizmus terjedésével megnövekvő terhelés jobb utak építését tette szükségessé. A forgalom megnövekedésével a vármegye kereskedelmi forgalma, s így a gazdasági élete is megélénkült. Tehát a látszólag improduktív beruházásokkal megteremtették az alapot a fejlődéshez. Az 1929. évi XXX. te. megváltoztatta, és jelentősen átalakította a törvényhatósági bizottságok összetételét. A törvény leszállította a bizottság létszámát. A törvény nyomán a virilisták aránya a bizottság tagjainak 2/5-ére csökkent, a tagság további 2/5-ét választották, egyötöde pedig a vármegyei érdekképviseletek, a vallásfelekezetek lelkészei és a megyei szakigazgatási szervek vezetői közül kerültek ki. Sopron vármegye új törvényhatósági bizottsága 1929. december 10-én ült össze. Az új törvényhatóságnak új tisztviselő-választást kellett tartania, 197
