Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Balázs Tibor: Gévay-wolff Lajos Sopron vámegyei alispán (1870–1963) életútja és munkássága

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK A szülők első unokatestvérek voltak, mindketten az egykori Gévay család leányági leszármazottai. A családi hagyomány szerint a Gévay család a XVII. századtól német-római birodalmi nemességgel rendelkezett. Ifj. Wolff Lajos 1918 augusztusában testvéreivel együtt IV. Károlytól kapta meg a magyar nemességet, ekkortól használhatta a rábapordányi GévayWolff nemesi nevet. A szülők 1868 novemberében kötöttek házasságot Komáromban. Ifj. Wolff Lajosnak, az elsőszülöttnek (1870) még három testvére született: 1872-ben Wolff Károly, aki később a Zichy-család nagylángi, majd móri uradalmának lett a tiszttartója; 1874-ben Wolff Nándor, aki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa, majd államtitkára lett; 1877-ben pedig Mária, aki fiatalon elhunyt. Apjukra, idősebb Wolff Lajosra az aktív közéleti szerepvállalás és a szegény lakosság, a cselédek iránti jóindulat és gondoskodás voltjellemző. A Pordány-Kecöli Főbérnökség tiszttartósága mellett 1880 márciusától az Alsó-Rábaközi Rábabizottság pénztárosa, a Sopronmegyei Gazdatisztek és Erdőtisztek körének elnöke, a Sopronvármegyei Gazdasági Egyesület alelnöke és a Győri Takarékpénztár csornai fiókjának az elnöke volt. 1905-1910 között a vármegyei törvényhatósági bizottságnak volt választott tagja. A csornai járásban tagja volt a mezőgazdasági és a járási borellenőrző bizottságnak is. Felelősségérzetét, és közéleti szerepvállalását, a szegény nép iránti gondoskodását fia, a későbbi alispán is örökölte. Iskolái, hivatali előmenetel 1897-ig Ifj. Wolff Lajos a győri bencés gimnáziumban érettségizett, jogi tanulmányait a győri jogakadémián és a budapesti egyetemen végezte. 1891. szeptember l-jén közigazgatási gyakornokként állt Sopron vármegye szolgálatába a soproni vármegyeházán. Ott azonban csak rövid ideig működött, mint gyakornok. 1891 decemberétől a kismartoni szolgabírót helyettesítette. Aban* János szolgabíró súlyos betegsége folytán ugyanis megüresedett a kismartoni szolgabírói állás. Mivel csak egyedül pályázott rá, 1892. szeptember 26-án a vármegye közgyűlése közfelkiáltással választotta meg Wolff Lajost kismartoni szolgabíróvá. Öt év múlva 1897-ben Faludy Lőrincz nyugdíjazása folytán megüresedett a kismartom főszolgabírói tisztség is. 1897. október 11-én a törvényhatósági bizottság közgyűlése Wolff Lajost választotta meg a főszolgabírói állásra. Már szolgabíró korában is nagy szenvedélye volt a vadászat, mely a későbbi évtizedekben is fő szórakozását jelentette. A főúri vadászatok a társasági élet fontos alkalmai voltak ebben a korban. Wolff Lajosnak főszolgabíróvá való megválasztásához fia, Aladár emlékiratai szerint 190