Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)
Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei
ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Forrásaink a szobor Krisztus alakját az agonisans illetve patiens jelzőkkel írták körül: az előbbi egyaránt jelentheti az Olajfák hegyének halálfélelmét és a kereszten való haldoklást, míg az utóbbi a megaláztatást némán eltűrő, szenvedő Megváltót idézi. Az ábrázolás ikonográfiái meghatározáshoz talán ez az utóbbi jelentheti a kulcsot: a hédervári monumentum a Fájdalmas - vagy miként a népnyelv nevezi: Búsuló - Krisztus típusába tartozhatott. Köztéri szoborként a XVII. században, jellemzően annak is második felében jelent meg hazánkban, az ország északnyugati területein: Védeny 1612 (Aggházi 1959 II, 303), Sérc 1623 (Aggházi 1959 II, 241), Nagylózs 1650 (Csatkai 1956, 568), Vulkapordány 1657 (Aggházi 1959 II, 310), Lajtapordány 1663 (Aggházi 1959 II, 156), Nagycenk 1663 (Aggházi 1959 II, 156), Völgyfalva 1663 (Aggházi 1959 II, 309), Nagyhöflány 1668 (Aggházi 1959 II, 184), Kishöflány XVII. század harmadik negyede (Aggházi 1959 II, 138), Fertőszéleskút 1668 (Aggházi 1959 II, 95), Hidegség 1687 (Csatkai 1956, 535-536), Páli 1690 (Aggházi 1959 II, 207), Cinfalva 1692 (Aggházi 1959 II, 57), Szarvkő XVII. század második fele (Aggházi 1959 II, 259). Állíttatásuk szorosan összefügg a terület ekkor zajló rekatolizációjával. A hédervári emlék is e csoportba tartozhatott, annak legkeletibb darabjaként. A XVII. századi Fájdalmas Krisztus ábrázolások más típusokhoz viszonyított nagy száma a korszak lelkiségével magyarázható, amely az állandósult háborúk közepette különösen fogékony volt a Megváltó szenvedéseire. Az 1600-as évek során nyomtatásban napvilágot látott lelki olvasmányok és elmélkedések, nemkülönben prédikációk szinte állandóan visszatérő eleme Jézus szenvedéseinek verisztikus bemutatása (Gulyás 1939, 15). Az érdeklődés intenzitását jelzi, hogy emellett önálló kötetek - szám szerint öt - is megjelentek a témában (Gulyás 1939,14). 2.3.4. Nepomuki Szent János szobor A XVIII. század népszerű szentjének dekoratív szobra Hédervár nyugati részén, Zseli felé, a patakon - a mai Hédervár-Darnói csatornán - átívelő híd után állt (CV 1780, 38). Elhelyezése közkeletű gyakorlatot követett: a gyónási titok megőrzéséért a Moldva vízébe vetett szentet mártíromsága körülményei okán - a vízen való átkelők patrónusaként is tisztelték. Szobrait gyakorta állították fel magukon a hidakon, a hídfőknél vagy egyéb átkelőhelyek partján. Az 1761-es vizitáció jegyzőkönyve szerint a szobrot - amely ekkor még nem volt benedikálva - gróf Viczay (I.) Mihály emeltette (CV 1761, 55). Hyros plébános 1748-as feljegyzése azonban egy egészen más történetet ad elő. A jelzett esztendőben a rárói uradalom Apponyi Lázár gróftól 120.000 ft ellenében az egyik Czobor grófhoz került. Mivel a mondott 156
