Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Muzeológia - Kostyál László: A Patrona Hungariae, csornai múzeumi kiállítás ikonográfiája

ARRABONA40.2002. MUZEOLOGIA rokona a sümegi ferencesek nagyjából egykorúnak mondott, Dorffmaister Istvánnak tulajdonított (a festő legkorábbi ismert munkái 1761-ből származnak, így vagy a kor, vagy a mester meghatározása téves) oltárképén, illetve annak a Burgenländisches Landesmuseumban lévő variációján látható. Szent Ignác, a jezsuita rend alapítója szintén a 18. század legnépszerűbb szentjei közé tartozik, alakja - mint Krisztus katonája - az oltárképen egyértelmű ellenreformációs utalás. Balszerencsés véletlennek, a kisrégióban készült emlékek időbeli esetlegességének tekinthető, hogy a korona felajánlásának további 18. századi ábrázolásai hiányoztak a kiállításról, noha éppen e korszak alkotásai azok, amelynek ikonográfiái variánsai a legbőségesebbek, s ezek révén a tartalmi háttér módosulási a leginkább nyomon követhetők lennének. A celldömölki plébánia ismeretlen festő által 1841-ben készített, nem túl kvalitásos festménye a séma legszűkszavúbb megjelenítései közé tartozik, amelynek előképe - hasonlóan a megelőző másfél évszázad számos, hasonló témájú képéhez - J. Schott 1692-ben, egy magyar szentek életéről szóló kötet illusztrációjaként készült rézmetszete. A templombelsőben játszódó jeleneten a szent király a látomásban megjelenő Szűzanya és a gyermek Jézus előtt féltérdre ereszkedve ajánlja fel az országot jelképező koronát és címert, valamint az uralmat szimbolizáló jogart. A festő elsősorban az esemény intimitására koncentrált, a helyszín megváltoztatásával, a további szereplők vagy jelképek esetleges feltüntetésével kínálkozó tartalmi árnyalások, módosítások lehetőségével nem élt, esetleg azokat nem is ismerte. Jól mutatja ez a korona-felajánlás jelentésének általánosabbá, felszínesebbé válását, bizonyos értelemben kiüresedését. Ezt illusztrálják a téma bemutatott további, többnyire a 20. század első felében készült változatai. Ekkorra korábbi tartalmi rétegeit elveszti, ugyanakkor Trianon után a Szent István országára és koronájára való hivatkozás hangsúlyosan irredenta felhangot is kapott. Jellegét tekintve a celldömölki képpel rokon, de már a 19. század végén (1893 körül) készült a rábatamási templom főoltárképe. Leglényegesebb eltérése tőle az, hogy már nem hangsúlyozza ki Szent István öltözetének magyaros voltát, a hosszú, köpenyszerű ruhával és a palásttal inkább historizálásra törekszik. Ugyancsak a korona-felajánlás jelenete került megfestésre a templom mennyezetén (1914). Noha a kompozíció részletei nem egyezőek, számos más részlet - így a szereplők, elsősorban Szent István ruhájának színe, a Máriát kísérő adoráló angyal alakja stb. - azonban igen, kétségtelenné téve a két ábrázolás közötti szoros kapcsolatot. A jelenet egy térben való megkettőzése a tartalom erőteljes hangsúlyozásaként értelmezhető. A formai és tartalmi szempontból egyaránt neobarokk jellegű, illuzionisztikus mennyezetfreskó-sorozat további állomá511