Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Muzeológia - Kostyál László: A Patrona Hungariae, csornai múzeumi kiállítás ikonográfiája

ARRABONA40.2002. MUZEOLÓGIA KOSTYÁL LÁSZLÓ "Égi nagy Pátrónánk..." Patrona Hungariae-kiállítás a Csornai Múzeumban Buda várának a mohácsi tragédiát másfél évtizeddel követő elvesztése, majd ennek nyomán a folyamatos török előretörés az európai középhatalomnak számító középkori Magyar Királyság pozícióinak megingását és összeomlását eredményezte. Az összeomlást belpolitikai és morális válság előzte meg, amelyet betetőzött a katonai kudarc és vele párhuzamosan a keresztény hit megújításának igényével fellépő protestantizmus térnyerése. A kor felelős gondolkodói előtt kézenfekvőnek tűnt az összefüggés a két különböző síkon egyszerre zajló esemény-sorozat között. Az ősei hitét elhagyó ország hatalmi súlyának és területi egységének elvesztése nyilvánvalóan Isten büntetése. A protestánsok elutasították a Szent Szűznek, az ország Patrónájának tiszteletét - aki így nem is tölthette be oltalmazó szerepét -, ezáltal okozójává váltak az ország romlásának. A megoldást ebből következőleg csak a már az államalapító Szent István által Máriának ajánlott ország katolikus hitéhez való visszatérés jelenthette. A tridenti zsinat nyomán kibontakozó ellenreformáció keretében ez az alapállás vezetett a török és a protestáns veszélytől egyaránt óvó Patrona Hungáriáé kultuszának minden korábbinál intenzívebb fellendüléséhez. Képzőművészeti megnyilvánulásainak stiláris hátterét a mind szélesebb körben elterjedő barokk művészet szolgáltatta. Az országot védelmező Szűz ábrázolásai a kor uralkodó eszmerendszerének mondható Regnum Marianum-gondolatkör illusztrálásaként mind a szakrális, mind az egyéb terekben - külsőkben és belsőkben egyaránt - feltűntek, megjelenési területei egyre változatosabbá váltak. E változatosság bemutatására került megrendezésre a Csornai Múzeumban a millenniumi esztendő záróeseményeként a Patrona Hungariae-kiállítás (2001. augusztus 10 - 2002. április 30.). Mind a témaválasztás, mind a reprezentatív helyszín - a premontrei prépostság egykori könyvtárterme -jól illett az alkalomhoz. A tárlat topográf iailag a múzeum gyűjtőterületére, a Rábaközre nyújtott kitekintést, összegyűjtve és beszédesen egymás mellé állítva a 17-20. századi, többféle megjelenési formát és ikonográfiái típust képviselő Magyarok Nagyasszonyaábrázolások közül egy csokorra valót. Egymás mellett szerepeltek a fal- és oltárképek, táblaképek, templomi és út menti szobrok reprodukciói, kis508