Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Kovács Géza: A Győri evangélikus egyházközség története 1520–1785 (Magassy Sándor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK történetben hangsúlytalan elemként jelenik meg az a félelmetesen következetes ügyintézési gyakorlat, mely egy-egy kérelem, illetve felsőségtől érkezett pozitív válasz továbbításával hónapokat, sőt akár fél éveket várt, különböző pontosításokra tartott igényt. Egy ideig én magam is elfogadtam a helyi források által rögzített tényt, hogy t.i. gyülekezeteink újraszervezése és a különböző engedélyek megszerzése minimum másfél évet vesz igénybe. De amikor világossá vált, hogy mind a megye, mind a Kancellária az évtizedes reflexek alapján tudatosan szabotálja II. József (1780-1790) felvilágosult, jó szándékú és emberséges rendeletének végrehajtását, és a „lázas semmit-tevés" magasiskoláját mutatja be, akkor a félrevezetettsége miatt hihetetlen mértékben feldühödött császár parancsára kezdődött meg az elviselhetetlen üldöztetés felszámolása. Nem könnyen szerveződött újjá a győri gyülekezet, amely már 1782-ben fatemplomot épített, lelkészt és tanítót hívott, aztán 1783-1785 között megépítette a ma is álló „öreg-templomot", de éppen a nehézségek most már boldog felvállalásával nemcsak hősiességének, hanem élni akarásának is tanújelét adta. Első lelkésze Ráth Mátyás lett, egyik első rektora és kántora pedig Zathureczky Sámuel volt. A gyülekezet Levéltárában található iskolai protokollum szerint az 1783 októberében megkezdett tanításban 185 tanuló vett részt, és tett vizsgát 1784 tavaszán (399-411.). Ez az adat azért jelentős, mert mutatja, hogy az üldöztetés sanyarú körülményei ellenére jelentős lélekszámban maradtak evangélikusok Győr városában. Nem lehet szó nélkül elmenni a vaskos kötet névmutatója mellett (413-428.). Rendkívül nagy segítséget jelent a tájékozódásban. S mivel általában nem a jelenségek, hanem a személyek szoktak elsődlegesen az érdeklődés homlokterébe kerülni ezért a fáradságos munka elvégzőinek joggal kijár az olvasók köszönete. Úgy tudom, hogy Kovács Géza halála előtt még kezébe vehette életművének ezt a betűkben megformált részét. Az a reménységem, hogy ebben a tényben meghúzódik egy jelképes üzenet: Isten ügyében, emberek közötti, szolgálatban változhatnak a nemzedékek, az elkötelezettség és az áldozatkészség túléli az időket. Magassy Sándor 500