Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Kovács Géza: A Győri evangélikus egyházközség története 1520–1785 (Magassy Sándor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK A mozgalmat Spener Jakab Fülöp indította el az 1675-ben megjelent „Pia Desideria" c. művével, melyben leírta az igaz gyakorlati keresztyénséget. A mozgalom tehát nevében is e mű alapgondolatát hordozta. A lassanként túlságosan szubjektívvá váló mozgalomból fejlődik ki a felvilágosodás, racionalizmus irányzata, amely a vallásos gondolkodásból igyekezett minden „irracionális" tényezőt kiiktatni. Sajátos helyzetünkből következik, hogy a szellemi-vallási mozgalmak nálunk általában néhány évtizedes késéssel jelentkeznek. Úgy érzem, hogy eltekinthetek az 1682-1700 közötti időszak ismertetésétől. A Szerző ugyanis az események egy részét az előző főrészben közölte. Csak azt kell kiemelnem, hogy a XVIII. sz. elején templom épült Újvárosban, mely 1709-ben a háborús események áldozatává vált (190199.). A Szerző szívéhez legközelebb álló téma fogalmazódik meg ebben a részben. Lenyűgöző az a jegyzetapparátus, mely a feldolgozott könyvtári és levéltári adatok sorába enged bepillantást (373-386.). A gyülekezet történetének új anyaga összefoglalható abban, hogy Buda 1686. évi visszavétele és a török hazánkból való kiűzése (Zenta, 1699) után, valamint a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukását követően megkezdődött a konszolidáció folyamata. Az 1681-es „artikuláris törvényt" (156.) az 1691-ben kiadott „Explanatio Leopoldina" (195-196.) szellemében kezdték végrehajtani. Érdemes megemlíteni, hogy a nyugati határszélen kijelölt két artikuláris gyülekezetben Nemeskéren és Nemes-csóban szinte azonnal a törvény megjelenése után át kell alakítani a gyülekezeti életet. Rábaköz virágzó gyülekezeteinek sorát szünteti meg az erőszakos hatalom 1713-14 táján, és szorítja a nyilvános vallásgyakorlatot a parányi Vadosfára. Kemenesaljára 1732-ben kerül sor, ahol több tucat nagy evangélikus gyülekezet tagjainak kell Nemesdömölkön „új életet" kezdeni. III. Károly (1711-1740) és Mária Terézia (1740-1780) idejében olyan rendszer alakult ki, melyben természetes volt, hogy valamennyi adódó kérdést a protestánsok kárára kellett elintézni. Ha pedig panaszkodtak, szinte kivétel nélkül mindig ez volt a hatalom válasza: „Maradjatok csendben és vegyétek tudomásul, hogy amit még birtokolhattok, azt a császár kegyelmes kezéből veszitek!" A felrajzolt körkép ismerete alapján találunk magyarázatot arra is, hogy Győr, mint „véghely" miért élvezhetett vallási „privilégiumot" 1749-ig, de arra is, hogy minden kétségbeesett erőfeszítés ellenére miért vesztette el a nyilvános vallásgyakorlatot 1749ben (224233., 236-239., 247-254., 388-392.). Nem részletezhetem a korszak elején működő Lőwei Balázs magas színvonalú és áldozatos munkálkodását (204-210.), de azért utalok rá. 497